Palermo - I Napló

Adott volt egy négy napos iskolai szünet, három 7 év alatti kisfiú, és két, napsütésre vágyó szülő. Hova menjünk? Lisszabonba túl hosszú a repülőút, Barcelonába túl drága ötünknek, marad Olaszország, annak is a legdélibb csücske, Szicília. A város pedig Palermo.

Sajnos, ahogy az lenni szokott, nem mehet minden olyan egyszerűen, mint azt eltervezi az ember. Mire megérkeztünk este tizenegykor a szállodába, háromból három gyereknek volt 39 fokos láza és mandulagyulladása. Hello antibiotikum - viszlát streptococcus! Fél napot a hotelszobában kellett eltölteni, de tovább kizárt volt - akinek van egy másfél éves örökmozgója, az tudja, hogy órákon keresztül egy 10 négyzetméteres szobában lehetetlen őket szórakoztatni. Úgyhogy mentünk várost nézni, szűk utcák titkait felfedezni, hintóval kocsikázni, piacon kóborolni. Palermo hihetetlen: izzik, lüktet, ég és él, magával rántva kicsit, nagyot, turistát, helyit, feketét, fehéret. Mintha nem is ugyanaz az ország lenne, mintha egy másik világba csöppentünk volna: az emberek teljesen mások, mosolyognak, beszélgetnek, megsimogatják a gyerekeket, kérdeznek, mesélnek.

A szicíliaiak magukat nem is nevezik olasznak - ők egyszerűen a szicíliaiak. Az egész életük az utcán zajlik, itt esznek, beszélgetnek, kávéznak, fociznak, motort szerelnek, teregetnek, gyereket nevelnek, vagy csak üldögélnek. Mindent az utcán árulnak: lehet kapni a gyümölcstől kezdve az állólámpán, a biciklin és a motoros csizmán keresztül az emeletes ágyig mindent. Ennek köszönhetően az utcák rettenetesen koszosak. De ez hozzá tartozik, itt minden elfogadható, nem is aggódnak emiatt nagyon. Teljes harmóniában élnek az olaszok, az indiaiak, az arabok és a feketék egymás mellett, egyik segíti a másikat. Az épületek romosak, régiek, de gyönyörűek, a templomok díszesek, arannyal kirakott mozaikokkal, hatalmas oltárokkal. A megmaradt pompás paloták mellett romos házak, a bíróság modern épülete mellett barokk kis templom, az olasz halárus mellett arab fűszeres, a fényes Prada bolt előtt utcai táskaárus, mindenhol ez a kettősség érzékelhető.

A gyerekek imádták a briósban fagyit, az igazi citrommal készült jégkását, a tintahalas kenyeret. Nekem pedig nagyon tetszett minden- szerettem a nyüzsgést, a langyos estéket, a kedves mosolyokat, a finomabbnál finomabb tésztákat, a piaci zsongást, a harsogó gyümölcsöket, az ezerféle halat, a tenger illatát, a ricottás édességeket, a lágy borokat, egyszóval az egész palermoi élet könnyedségét. Mindez ugyan vegyítve volt egy jó adag lelkiismeret furdalással, hogy "szegény beteg gyerekeim" nem ágyban gyógyulnak, hanem a bábszínházban üldögélve, lovas kocsin zötykölődve, vagy épp a Mondelloi strandon homokozva, de azóta ezt is sikerült helyretenni. Kellett ez a pár nap-egy kis napsütés, egy kis meleg, egy kis kikapcsolódás. Pihenni ugyan nem pihentünk egy percet sem és elfogyott 3 üveg gyógyszer, de egy időre feltöltődtünk. A következő iskolai szünetig biztosan."

Farsang Diána

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!