Óvodás szerelem
Kislányom a minap zavartan jött haza az óvodából, majd közölte, hogy ő szerelmes! Hirtelen nem tudtam, hogy komolyan vegyem, vagy legyintsek rá, vagy épp mosolyogjak rajta, vagy tegyek úgy, mint aki meg sem hallja. Már korábban is többet mesélt erről a kisfiúról. De nem szeretettel, hanem inkább cikizésből emlegette. Aztán a kisfiú anyukája elmesélte, hogy a fia otthon közölte, a lányomat fogja feleségül venni. Édesek, gondoltam, de hirtelen nem tudtam, hogy kell kezelnem ezt a helyzetet. Vegyem túl komolyan és kezdjek el neki felvilágosítást tartani? Vagy úgy csináljak, mint aki észre sem veszi ezt az egészet?
Azt hiszem, mindannyiunknak volt az oviban szerelme, de most, hogy az én lányom jelentette be, egész más érzéseket keltett bennem. Egyszerre futott át az agyamon, hogy milyen nagy az én kislányom, aztán egyből elkezdtem félteni, mert a szerelem sokszor csalódással párosul. És persze én, mint Anya sosem akarnám, hogy neki bármi is fájjon, még olyan formában sem, hogy a szerelme a fogócskázás közben direkt őt löki el! Így úgy döntöttem, hagyom, hogy élvezze ezt a szerelmet, engedem, hogy fogják egymás kezét és csak bízni tudtam abban, hogy ha komolyabbra fordul a dolog, akkor majd az óvónéni közbeavatkozik. Olykor-olykor egymás nyakába ugranak reggel, vagy épp, ha a kisfiú mással játszik már a lányom izgatottá válik és elpirul. Féltékeny. De mi a helyes, hogy reagáljon a szülő az ilyen bejelentésre? Érzések vannak ovis korban is, az már biztos, és az egymás iránti vonzalom jelen van. Így felnőttként is vissza tudunk emlékezni az ovis szerelmünkre. Mert ezek szerint igenis mély érzéseket táplált bennünk! Szóval legyinteni rá és nem komolyan venni nem lehet. Kinevetni érte, piszkálódni vele, tiltani sem szabad! Ezek olyan érzések, amelyek igenis szükségesek a gyermek érzelmi fejlődéséhez, úgy, mint az, hogy a kislány első szerelme az apukája, és a kisfiú az anyukáját látja a legszebb nőnek.
Hogyan tud segíteni a szülő? Mit tegyünk ilyenkor? A legfontosabb, ha a gyermek mesél, akkor hallgassuk meg! Semmiképpen sem kérdezzünk többet, mint amit kell, ne faggassuk, vagy kíváncsiskodjunk. A gyerek úgyis akkor mesél, amikor ő akar, és így van ez rendjén! Az életkornak megfelelő viselkedés a sok utánzás, a szerepjáték, de ettől semmiképpen nem kell nekünk, szülőknek félnünk. Az anyás-apás játszása az ovis szerelemmel teljesen természetes dolog és az is, hogy elkezdenek egymás után oly módon érdeklődni, hogy kinek milyen a „pisilője”. Örüljünk neki, legyünk megértőek! Másoknak hangoztatni sem jó dolog, hogy a mi gyermekünk már szerelmes! Kezeljük bizalmasan, ha már megosztotta velünk legbensőbb titkát és érzéseit!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez