Ötkarikás magyar legek

Lélekemelő visszapillantás hazánk olimpiai sikereire.

Képgalériánkért kattints a fotóra!

Az első magyar olimpiai aranyérem az athéni első olimpián, 1896. április 11-én született Hajós Alfréd révén, aki a 100 méteres gyorsúszást, majd egy órával később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte a Pireuszi-öböl 12 fokos vizében. (Hajós játszott az első hivatalos magyar futballmérkőzésen és tagja volt az első magyar futball bajnokcsapatnak is. Visszavonulása után, építészmérnökként Lauber Dezsővel közösen készített stadiontervével ezüstérmet nyert az 1924-es olimpia művészeti versenyén, ahol az első díjat nem adták ki. Így Hajós az újkori olimpiák történetében az egyetlen, aki a sport és a művészeti versenyben is győzött. Az általa tervezett margitszigeti fedett Sportuszoda ma az ő nevét viseli, de ő építette többek közt az újpesti Megyeri úti sporttelepet és a debreceni Arany Bika Szállodát is.)

A magyar sport első női olimpiai bajnoka Elek Ilona tőrvívó lett, aki 1936-ban Berlinben állhatott a dobogó legmagasabb fokára, öt nappal megelőzve a magasugró Csák Ibolyát. (Elek Ilona tizenkét év kihagyás után, az 1948-as londoni olimpián szintén aranyérmet szerzett, majd 1952-ben, 45 évesen Helsinkiben ezüstérmes lett. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) első női tiszteletbeli tagjaként elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát, számos táncdalt és sportindulót komponált, később egy nagyvállalat igazgató-helyettese volt.)

A magyar férfi sportolók közül a legtöbb olimpián Gerevich Aladár vívó vett részt: 1936-tól 1960-ig valamennyi játékon ott volt és mindegyiken győzött a kardvívásban (Londonban kétszer: egyéniben és csapatban is). Hét aranyérmével ő minden idők legeredményesebb magyar olimpiai bajnoka, az aranyak mellé egy ezüst és két bronzérmet is nyert (egyik bronzérmét a tőrcsapat tagjaként szerezte). Ő az egyetlen, aki ugyanabban a versenyszámban hat egymást követő olimpián is aranyérmes tudott lenni. Gerevich Aladár három évtizeden át tartozott a legjobb vívók közé. Első olimpiai bajnokságát 1932-ben, huszonkét éves újoncként, a hetediket 1960-ban, ötvenévesen nyerte, a magyar sportolók közül ő szerzett legidősebben aranyérmet, s teljesítményének értékét növeli, hogy a II. világháború miatt két olimpia kimaradt az életéből. Korszerű kardvívás címmel könyvet írt, versenyzői pályája után edzősködött. 2010-ben, születésének századik évfordulója alkalmából az ő nevét vette fel a budapesti Nemzeti Sportcsarnok.

A nők közül a legtöbb ötkarikás játékon Rejtő Ildikó tőrvívó vett részt: 1960-tól 1976-ig öt olimpián volt jelen és valamennyin a dobogóra állhatott: 1964-ben, Tokióban aranyérmes lett, ezen kívül három ezüst- és két bronzérmet is szerzett. Egerszegi Krisztina úszó és Keleti Ágnes tornász szerezte a legtöbb olimpiai bajnoki címet, öt-öt aranyérmet. Egerszegi három egymást követő olimpián - 1988-ban Szöulban (mindössze 14 évesen), 1992-ben Barcelonában és 1996-ban Atlantában - nyerte meg a 200 méteres hátúszást, Barcelonában a 100 méteres hátúszásban és a 400 méteres vegyes úszásban is diadalmaskodott, s az aranyak mellett egy-egy ezüst- és bronzérmet is szerzett. (Egerszegi, avagy ahogy az egész ország ismeri, Egérke Dawn Fraser után a második úszónő, aki három egymást követő ötkarikás játékokon ugyanazon a távon győzött. 2001-ben a Magyar Olimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport című napilap által rendezett szavazáson a XX. század legjobb magyar női sportolójává választották.) A tornász Keleti Ágnes 1952-ben Helsinkiben talajon, négy évvel később Melbourne-ben talajon, gerendán, felemás korláton és a kéziszer csapat tagjaként győzött, ezek mellett három ezüst- és két bronzérmet is szerzett. (Keleti Ágnes a melbourne-i olimpiáról nem tért haza, 1957-ben Izraelben telepedett le. Az ottani tornasport megteremtője, 1958-1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya, közben 1959-1960-ban az olasz válogatott edzője volt. 2004-ben a Nemzet Sportolójává választották.)

A magyar és az egyetemes sport legidősebb élő olimpiai bajnoka az 1913-ban született Tarics Sándor, aki a vízilabda-válogatott tagjaként nyert az 1936-os berlini játékokon. (Tarics 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le, és földrengésbiztos épületek tervezésével lett nemzetközi hírű építészmérnök, számos szabadalom birtokosa.)

Magyar szempontból a legeredményesebb olimpia az 1952-es helsinki XV. nyári játékok voltak: a magyar sportolók 16 arany, 10 ezüst és 16 bronzéremmel a nemzetek közötti nem hivatalos pontversenyben a 3. helyet szerezték meg. A 100. magyar olimpiai aranyérmet 1972-ben a müncheni játékokon a birkózó Hegedűs Csaba, a 150. aranyérmet 2004-ben Athénban Nagy Tímea női párbajtőrvívó zsebelte be. Az eddigi legtöbb magyar olimpiai aranyérem vívásban (34) született, ezt követi az úszás (23), valamint a kajak-kenu és a birkózás (19-19).

Az olimpiák történetének eddigi legutolsó, 160. magyar aranyérmét a férfi vízilabda-válogatott kapta négy éve, Pekingben. A magyar csapat a sportág történetében rekordot beállítva sorozatban harmadszor győzött (a brit válogatott 1908-ban, 1912-ben és 1920-ban állhatott a dobogó felső fokára), és idén – eddig példa nélküli – negyedik olimpiai bajnoki címére készül.