A szája kifelé pöndörödött, olyan vékony volt, mint a penge, és fel volt sodorva a kis, izzadt, fekete bajusza alatt. Folyamatosan egy rágón csámcsogott, már csak annyi hiányzott, hogy elkezdje durrogtatni, de ugye azt nem tehette meg, hisz mégiscsak kórházi dolgozó volt.

Etus nem volt a nőiesség mintapéldánya, és arra a hétre kifogtam a hozzá hasonló kórházi dolgozókat. Most nem a megszokott osztályon feküdtem, és az urológián nem volt kegyelem. Itt a nővérek és az orvosok is a szőrös külvárosi férfiszívhez voltak szokva, nem az én sérülékeny galamblelkemhez. Ez volt a második műtétem és kimondottan rettegtem attól, hogy újra vágnak. Különösen érzékeny voltam ezen a héten, és ezzel a különleges érzékenységemmel sem Etus, sem pedig a fiatal, agyonfrusztrált doktornő nem tudott mit kezdeni. Dr. Retteghy Friderikából oly mértékben hiányzott a jómodor, hogy feltehetően a Kardos nagyanyám rendesen hátba is vágta volna, ha valamilyen varázslat folytán eljön hozzánk vendégségbe, és látványosan finnyáskodik az asztalnál a húsra. Etus, a köpcös, bajszos nővér és Dr. Retteghy Friderika, az agyonfrusztrált doktornő a társadalmi ranglétra két legtávolabbi végéről érkezett ugyanazon munkahelyre, de minden társadalmi különbözőség ellenére olyan kiválóan megértették egymást, hogy együtt röhögtek bagó közben a nővéreknek elkülönített illemhelyen. Friderika úgy szívta a cigit orvos létére, mintha az összes szexuális frusztrációját csak azon a kis vékony Davidoff Goldon tudná levezetni.

A műtétem utáni harmadik napon már felkelhettem, de ezt az ágyból kimászást ne úgy képzeld, mint amikor bakfis korunkban ugráltunk ki a fektetőből. Alig bírtam felülni, a hasam teleszurkálva vékony drainekkel, amik úgy meredeztek a hegem mellől, mint a paradicsomvörös spagettitészta a szűrőből rázás után. Ráadásul a velem szemben lévő ágyon egy BigMac-en felnőtt lány feküdt anyaszült meztelenül, mert melege volt, és széttárt lábakkal éppen betegségének a viszontagságait ecsetelte. Mellette a bodorított hajú kisnyugdíjast Orbán Viktor hívta telefonon, hogy menjen el vasárnap szavazni. A mami boldog volt és bőszen bólogatva kihúzta magát. Friderika jött, meg sem hökkentetette a látvány, és se puszi se pá közölte, hogy mi a teendőm a továbbiakban:

- Jöjjön velem, kiveszem a draint a hasából!

- Az nem lesz annyira egyszerű. Mármint a felkelés.

- Miért?

- Mert két napja műtöttek, és tegnap egyelőre annyinak örültem, hogy az ágy-mosdó táv megtétele nem végződött hasraeséssel.

Friderika szó nélkül elrohant, ezzel jelezte, hogy nyomás utána. Nagynehezen kivánszorogtam a folyosó végében megbúvó rendelőbe. A hajnali sötétség a poros páfrányokat is rendesen fojtogatta, nemcsak engem. A doktornő úgy pattogott a teremben, mint a fogamzásgátló, amit egy óvatlan pillanatban a csap alá ejt az ember. Rettenetesen rossz érzés kerített hatalmába: mindenhol akartam azokban a pillanatokban lenni, csak Dr. Retteghy karmai közé nem kívánkoztam.

- Mondja doktornő! Nem leszek rosszul? A múltkori drainkivételnél elájultam.

- Hát azt én honnan tudjam. Nem vagyok jós. De ha gondolja, majd más kiveszi magának.

- Köszönöm szépen. Akkor inkább a bárki mást választom.

Dr. Retteghy Friderika úgy viharzott el mellettem, hogy majdnem fellökött. Fél perc múlva már hallottam a 244-es kórterembe beszűrődő duruzsolást, Etus gúnyos kacaját, és a Davidoff Gold szagú megkeseredett köhécselést az agyonfrusztrált doktornő torkából.

                                                                                                                   

                                                                                                                          Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!