Valamelyik nap a héten, az egyik barátommal folytatott beszélgetés során szóba került az, hogy vajon mikortól számít a függőség negatívnak egy párkapcsolatban, és elhangzott ebben a beszélgetésben egy kijelentő mondat, ami most eszembe jutott és nem hagy nyugodni: „mindenkinek mást jelent a mérgező kapcsolat.” Belegondoltam most abba, hogy nekem honnantól nem egészséges egy kapcsolat, hogy a körülöttem élő emberek mit szoktak erről a kapcsolati típusról mondani, és igen, látszólag különbözik a látásmódunk, de azt nem lehet 100%-san kijelenti, hogy teljesen mást jelentene nekünk az, hogy mi számít mérgezésnek és mi nem.

Több oldalról közelítjük meg a helyzetet, és mindenki más elemre figyel oda. Mint amikor az iskolában egy előadás után megkérdezted a barátodat, hogy na hogy tetszett neki, hogy mi az észrevétele az órán elhangzottakról, és olyanokat mondd, olyanokat figyelt meg és jegyzetelt ki, amire te fel sem figyeltél, vagy nem tartottad fontosnak őket. Egy előadás, mégis két látásmód. Egy beszélgetés két ember között is teljesen más jelentőséggel bírhat: másképpen jut el hozzánk egy-egy viselkedés, kifejezés, érzelem, tett, hiszen az agyunk a saját belső szótárunk szerint dekódol.

A mérgező kapcsolatot nem egyszerű felismerni

Beírtam a google-ba azt, hogy „mérgező vagy nem mérgező kapcsolatok”, és rengeteg cikket dobott ki a témában, viszont, ami megdöbbentett, az az összes írásnak a címe-, és a téma feldolgozása volt. Mindegyik, kivétel nélkül, az intőjeleket sorolta fel, miszerint, hogy hogyan tudja az ember felismerni, hogy egy mérgező kapcsolatban van benne. Hogy mik azok a jelek, amiket, ha észreveszel magadon vagy a másikon, akkor rögvest beskatulyázhatod a kapcsolatotokat mérgezővé, és azonnal kiléphetsz belőle. Mintha mérgező kapcsolatban lenni teljesen átlagos lenne. Mintha a mérgező kapcsolat nem lenne más, mint egy rossz döntés, amit azonnal észre lehet venni, és halál egyszerűen véget lehetne vetni neki. Mintha nem illene azt mondani, hogy egy mérgező kapcsolat eleje is úgy kezdődik, mint minden normális és egészséges kapcsolat eleje: úgy érzed, hogy megtaláltad a szerelmed, a lelki társad, a legjobb barátod. Jobbá teszitek egymást, a legjobbat hozzátok ki egymásból, és az élet hirtelen csodaországgá változik. Csak ti ketten vagytok a világgal szemben.

Mondok még valamit: lehet, hogy a párkapcsolat magatok miatt válik egy idő után mérgezővé, mert magatokkal szemben kerültük olyan völgybe, amivel hirtelen nem tudtok mit kezdeni. Lehet, hogy idővel saját magatok nem elfogadása miatt váltok egymás legnagyobb rossz tükrévé. Hányszor van olyan, hogy szakítás után a következő partnered lesz az igazi, és az exed is utánad találja meg álmai nőjét, akit feleségül is vesz? Van, amikor csak nem vagytok egymásnak valók. És ez teljesen független attól, hogy mindent megtesztek egymásért, hogy társatoknak és szerelmeteknek gondoljátok és érzitek a másikat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük, a szerelem mindent feláldozz, de a szerelem valójában azt szeretné, hogy addig éld meg, amíg feltétlen nélkül boldoggá képes tenni. Nem követel tőled olyat, hogy akkor is maradj, ha már rossz, csak mert úgy érzed, hogy ott kell maradnod a másik mellett, mert hisz egy pár vagytok jóban-rosszban. A szerelem nem önmagad feláldozásáról szól a másik miatt, ahogy fordítva sem. Igen, a szerelemben, – jobbik esetben -, megszűnik mindenféle önzés, lehullnak az álarcok és az egok. Viszont van különbség ego és önzés, és alárendeltség és feláldozás között.

Nem attól szerelem a szerelem, hogy bármit is kibírsz a másik mellett

Nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az igaz szerelem mindent megbocsát, hogy az igaz szerelem az, aminél mindent és még azután is mindent kibírsz. Szerintem viszont már itt kezdődik a nem egészséges kapcsolat, hiszen az igaz szerelem képes mindent megbocsátani, mindig újrakezdeni, képes rettentően fájni is, de az igaz szerelem pontosan tudja, hogy mikor kell azt mondani, hogy most volt elég. Az igaz szerelem az, amikor megbocsátasz valamit, de tisztában vagy vele, hogy mégsem folytathatjátok a kapcsolatot, és képes vagy kilépni belőle. Az igaz szerelem nem azt jelenti, hogy örök és holtomiglan. Az igaz szerelem nem fogja elvárni tőled és a másiktól, hogy magyarázatot keressetek arra, hogy miért maradjatok együtt. Tudom, hogy nagyon sokan úgy látják a valódi szerelmet, hogy bármi is történik, akkor is ott kell maradniuk egymásnak, mert szerintük, ha valaki képes otthagyni a másikat, akkor az sosem volt valódi szerelem. Mintha az, hogy otthagyod a másikat x év után, gyalázatos, szívtelen és az ördögtől való lépés lenne.

Milyenek voltak a szüleid?
Hogy viselkedtek egymással gyerekkorodban?
És a többi családtagod milyen volt?
Milyen emberek vettek körbe, amikor még kicsi voltál?
Mi az első emléked azokról az emberekről, akik körbevettek téged?
Mi az első emléked a szüleidről?
A szüleid kapcsolatáról? Csókolóztak valaha előtted?
Megsimogatták egymást valaha előtted? Kézen fogták, átölelték egymást előtted gyerekkorodban? Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?
Mit tartasz anyukád legnagyobb hibájának?
Mit gondolsz apukád legnagyobb negatív tulajdonságának?
Milyennek láttad a szüleidet együtt? Boldognak, kiegyensúlyozottnak, szerelmesnek, vagy megmagyarázhatatlan feszültség volt köztük néhanap?
 Melyik szülőd tudja jobban kimutatni a szeretetét feléd? Hogyan mutatja ki?
Hogyan törődik a családdal az anyukád és az apukád?
És te hogyan törődsz másokkal?
Hogyan tudod kimutatni a ragaszkodásod, a szereted, amikor kapcsolatban vagy?
Könnyen szerelmes leszel? A szerelembe vagy szerelmes főleg, az érzésbe, vagy a másik személyiségébe és lényébe mindenestül?
Hogy érzed magad, amikor nincs kapcsolatod?

• család párkapcsolat szülői minta

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!