Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.

Ennek ellenére szeretjük az olyan társadalmi játszmákat, melyek kibillent egyensúlyt helyeznek előtérbe: állandó jelleggel méricskéljük, mennyire férfias egy férfi, no és mennyire nőies egy nő. Megfelel az ideáloknak? Rendben van belsőleg, kihat ez a külsőjére? Uralja nemi energiáit? Érezhető rajta, körülötte, egyensúlyt és harmóniát tükröz a lelke?

Egészen kézenfekvő a gondolatsor, a logikai érvláncolat, ami alapján azt feltételezhetjük, hogy azok az emberek, akik nincsenek rendben magukkal, nemiségükkel és annak energiáival, azok nagyobb eséllyel betegednek meg nemiségüket érintő betegségekben: példa gyanánt vegyük a mellet, méhnyakat, vagy prosztatát középpontba állító rendellenességeket. Az lehet a gond, hogy az illető tulajdonképpen nincs harmóniában magával? Azért éppen a nemiségét jelképező szervek érintettek, mert azzal kapcsolatos a lelki betegsége, mely kihatott a testére?

Gondolhatjuk így, azonban sokszor ennek ellenkezője bizonyosodik be. Egy nő, aki minden rezdülésével azon van, hogy megfeleljen a női ideáloknak, hogy megtalálja magában a nőt és annak csodás energiáit, akaratlanul is elfelejtkezik a férfiról. Mert éppen drasztikusan a mérleg egyik oldalára koncentrál, és esetleg sokkal több női energiát lapátol oda, ahol egyébként az ő egyéni esetében, férfi energiának kellene tornyosulnia. Ha befelé figyelne, és tojna az ideákra, akkor hallaná a hangot, és tudná a megfelelő arányokat, az egyensúlyhoz vezető utat, tökéletes receptet.

Egy férfi, aki szüntelenül azért küzd, hogy végre elég férfias legyen, az végül sosem békül ki nőies energiáival, oldalával, pedig szívében igenis ott van a helye annak is, amit a társadalom esetleg nem ítél meg elég férfiasnak. De megint csak, miért foglalkozna bárki is azzal, mit várnak el tőle, ha egyszer semmi nem úgy rezeg benne, ahogyan azt leírták pár könyvben? Csak a szerint doboghat a szíve, ahogyan azt legbelül helyesnek ítéli meg.

• férfiak ideálok nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!