Én jobb szeretem, ha valaki nyíltan paraszt. Na nem azért, mert élvezem, ha szemétkednek velem, hanem azért, mert így legalább tudom, hogy mire számítsak az illetőtől.

Nem úgy azoktól, akiknél az, amit állítanak magukról, az olyan messze van a valóságtól, mint az a bizonyos Jeruzsálemtől. Hogy azt mondja, ő egy őszinte ember. Végülis, mindig csak arra beszél rá, aki éppen nincs ott.

Meg ő kedves. Nyilván nem a négy fal között a családjával, meg a hozzá közelállókkal, inkább a szomszéddal, meg a távoli ismerősökkel, akiknek halvány segédfogalmuk sincs róla, hogy amivel találkoznak, az csak egy jól begyakorolt szerep.

Külön imádom azokat is, akik állítólag nagyon elfogadók, csak az elfogadottak a saját köreiken belülről származzanak. Azokat is kiváltképp szeretem, akik ugyanolyan ocsmányságokat követnek el másokkal, mint amiket velük is tettek, mondván, hát nekik se volt könnyebb...

De akiket leginkább imádok azok, akik semmilyen önreflexióval nem rendelkeznek, ámde tisztában vannak mindenki más jellemhibájával.

A szemedbe mosolyognak, de bármikor hátba szúrnak, ha az érdekük úgy kívánja. Hát ezért szeretem én jobban, ha valaki nyíltan paraszt.

Őket ki tudod kerülni.

Az álszenteken kicsivel már nehezebb átlátni.

Idővel azért utóbbiba is belejön az ember.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• álszent álszent emberek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!