Nem kellek eléggé

Az elutasításnak számos formája létezik, sajnos egyik rosszabb a másiknál. A fájdalomokozás minden esetben érvényes. De lehet szépen is csinálni. Ha valakinek őszintén a szemébe mondják a tutit, sokkal többet ér a számtalanszor hallott kifogások helyett, mint a „nem akarlak megbántani” és a „legyünk barátok”. Ennél gyávább és szánalmasabb húzás aligha létezik.

Azt mondják, nem akarnak fájdalmat okozni, pedig azzal, hogy nem őszinték pontosan ezt teszik. A baj pedig ott kezdődik, hogy leginkább az utóbbi esettel találkozunk. Ilyenkor kételyeket és reményeket hagynak bennünk. Mi pedig a nem létező jelekből továbbgondoljuk a semmit. És amikor feleszmélünk, megint csalódunk. De a legfájdalmasabb, amikor hetek, hónapok, vagy évek után meglátod a szemében, hogy már nem kellesz neki. Annyira sem, mint eddig. Eddig valami visszatartotta benne ezt a bizonyos nézést, de valamelyik mozdulatod, vagy cselekedeted kiváltotta belőle még az érzelmeket. Utólag csinálhatsz bármit, felveheted a leggyönyörűbb ruháidat, a legszexibb fehérneműdet, cseveghetsz más férfiakkal akár az orra előtt, sőt a csillagokat is lehozhatod az égről, már nem fogja érdekelni. Na, ez az igazi visszautasítás.

Mit érzel ilyenkor? Tehetetlenséget, csalódottságot, fájdalmat, azt, hogy nem vagy elég jó, elég szép, az önbizalmad az egekből a föld alá zuhan, és minden gondolatod e körül forog, továbbá csakis magadban keresed a hibát. Felteszed újból és újból a kérdést, hogy már megint mit rontottál el, miért történik megint ugyanez? A válasz nagyon egyszerű: nem rontottál el semmit az égvilágon. Igen lehet, hogy hibáztál, és utólag rájössz, nem így kellett volna viselkedned, de olyasvalaki, aki igazán szeret, nem csak a tökéletes arcodat szereti, hanem a hibáidat is. És amikor hibázol, nem a kiábrándultságot és az elutasítást látod a szemében, hanem azt, hogy segíteni akar abban, hogy jóvá tedd, amit elrontottál. A többivel pedig ne foglalkozz, inkább örülj, hogy ezek a bizonyos emberek már nem részesei többé az életednek. Az idő múlásával rájössz, hogy mekkora felüdülés csakis igaz emberekkel körülvenned magad, akik önmagadért szeretnek, és nem akarnak megváltoztatni. Ha pedig már most ismered őket, ne hagyd egyiket sem elmenni.

Drencseva Natali

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!