Vészesen romlanak az emberek tulajdonságai. Fogalmam sincs meddig mehetünk így tovább. Igazából nem is csodálkozom ezen a rengeteg szörnyűségen. Egyre többet hazudunk magunkról- másoknak. Nem akarunk szembe nézni a dolgainkkal, és félünk az érzéseinktől. Félünk bármit is felvállalni, mindeközben úgy teszünk, hogy mindenről tájékozottak vagyunk, és meg is mutatjuk a social média felületein kommentekben és posztokban ezt másoknak.

EZ A TOTÁLIS SZELLEMI ELZÜLLÉS! Az, hogy azt hisszük, tudunk bármit is olyannyira, hogy beletaposhatunk az emberekbe bizonyításképpen. Erőszakosság, tiszteletlenség, ugyanakkor elvárjuk, hogy értsenek meg, és azt gondoljuk, hogy jogosan harcolunk értük, akár embertelenül is. Szerintem ez tömény iszonyat!

Írnom kell erről, mert egyszerűen megfolyt a sok szó. Földönkívülinek érzem magam néha a saját népem és társaságom közt, és sajog a szívem miatta. Mert már nem merek megszólalni az emberek közt, annyira tömeg lett a véleményük is.  Persze értem, de MEG NEM ÉRTEM. Most már annyi minden áll rendelkezésünkre, hogy azt hisszük elképesztő mód kifejlett egyedek vagyunk, hiszen mindezt mi hoztuk létre. Ijesztővé téve azt a helyet, ahová boldogan élni születtünk. Valamiben hinni kell mondjuk.. De tovább mennék. Ha annyira fejlett agyunk van, miért lehet így megvezetni minket? Miért nincs több értelmes gondolat? Miért kezdjük bántani azokat, kik máshogy éreznek és látnak dolgokat? Szerintetek ez jellemzi a nagytudást?

Mindnyájan hülyék vagyunk. Mert olyan dolgokért fizetünk, amik alapjogon járnának, hiszen az életben maradásunk feltételei és szükségletei. Küzdünk a nagy egzisztenciáért, önkényesen belépünk a nagy körbe, ahol mindenféle dolgokat teszünk. De nem magunkért tesszük ezeket. A nagy terv az, hogy, vannak akik olyan hatalommal rendelkeznek, hogy képesek téged odaállítani, ahová csak ők akarják. Bármit elérnek veled. És te azt mondod, ez van-ezt kell tenni, ilyen az élet és a rendszer. Hogy ez a te nagy tetted. Ezeken a tényeken sokan képtelen túllátni. Ha létezik az ördög, akkor k***a nagy lépéselőnyben van. Mert persze nem születtünk rossz embernek, de a rosszra hajlamos  emberek irányítják azt az életet, amit mindenkinek úgy kéne élnie, ahogy ő akarja azt. Persze az ember ilyen, megy mindig előre, és közben döntéseket hoz. De mi lenne, ha más lenne a példa? Ha mindez máshogy jött volna létre? Ha mindnyájan békében élhetnénk együtt? Ha nem kéne uralkodó? Sajnos talán tényleg nem létezhet ilyen világ. Meghalni nem akarok, és magányos sem akarok lenni. Megakarom azokat az embereket találni, akikkel együtt rezgünk. Akikkel nem bántjuk egymást. Akik tisztelik az érzéseiket és az enyémeket is. Hiszem, hogy rengeteg ember éppúgy magányos, mint én a többiek közt. Nem vagyok én különleges, senki sem vagyok. Nyugalomra, békére és szabadságra vágyok. Nem akarok kioktatást, nem akarok olyan emberekkel beszélni, akiknek nincs önálló gondolata, aki nem mer beszélni róla, aki azt hiszi, hogy embernek lenni, azt jelenti, amit most jelent.

Elegem van az emberek tömeg gondolkodásából. Elegem van a félelmeinkből, a küzdelmeinkből, amiket nem is magunkért teszünk, és tudjuk is ezt, és mégis panaszkodunk miattuk. Elegem van azokból, akik olyan hangosak, hogy nem hallanak meg másokat. Akik elítélnek és akik megvetnek. Akik azt hiszik különbek. Minden egoista és uralkodó személyiségből elegem van. Élvezni akarom az életet. A helyeket és az ízeket. Élvezni akarom a látványt, amit egy szép nő, egy szép férfi nyújt. Élvezni akarom a napfényt, a madarak hangját hallgatni. Élvezni akarom az esőt, a leszámoló vihart és a megváltó szivárványt. Élvezni akarom, ami jár nekem. Mert én tudom, hogy amit most teszünk ez csak egy nevetséges macska-egér harc. Minek kellene bárki fölött állnom és minek kellene felettem állni bárkinek? Minek higgyem el, hogy értem történik mindez, mikor láthatóan semmit sem tesznek értem? Senkit sem érdeklek.

Láthatóan megöl bennünk valamit az idő haladása, a technika, vagy mi magunk gyilkoljuk magunkat és másokat is. Ingerülté tesz a világ szépsége minket, és nem szabaddá, mert nem jól nézzük azt, amit látunk.  Hazuggá tesz minket. Erről van szó. Hazudni kell másságunkról, ami egyáltalán nem az. A végtelenségben rengeteg út van, amerre mehetünk. Ott nincs is olyan, hogy „másság.” Hiszen energiák és információk által lettünk azok, akik. Abban mindenki titkos kis vágya benne van egy csöppet, mindenki tudatalatti és tudatos gondolata. Mindnyájan egy helyről és egyből vagyunk. Sugározzuk egymásba a jót és a rosszat is. Olyan dolgok ezek, amik keringenek a világunkba, és szippantunk belőlük minden levegővétellel. Sok agy nem tudja ezeket felfogni sem. Pedig olyan csodálatos rendszerrel vagyunk ellátva, hogy egészségesen tudnánk megélni az éveket, amik megadattak nekünk. Szabadon! Legyen végesebb az életem, de sokkal szabadabb. Bármit feláldoznék ezért! Ha tudnánk, ha csak egy pillanatra hallanánk mások gondolatait is, rájönnénk, hogy nem is különbözünk. Mi mégis azért háborúzunk egymással, hogy bizonyítsuk az ellenkezőjét. Talán ilyenek vagyunk minden sorcsapás után is. Talán nem tudjuk eléggé kontrollálni a szenvedélyeinket. De talán lesz egy olyan világ, ahol azt fogják megtanítani nekünk, hogy mégis hogyan éljünk egymással és magunkkal békében. De arra érdemesnek kell lennünk. Akkor tudunk erősödni, és jó felé tovább indulni. 

• életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!