A szakítás mindenki számára fájdalmas, különösen akkor, ha te vagy a "szenvedő" fél, akit elhagytak. Ilyenkor romboló bűntudatot érzel, és selejtesnek látod önmagad. Azonban ez még közel sem jelenti azt, hogy a következő kapcsolatod ne tudna jobban működni.

Az üresség, amit akkor érzel, amikor elhagynak, abból a gondolatból származik, hogy szükséged van egy másik személyre ahhoz, hogy teljesnek érezd magad. Ez azonban komoly hiba. Ha úgy gondolod, hogy így van, túl nagy felelősséget helyezel a másik személyre. A teljesség érzése csak rajtad múlik, és senki máson. Ezt jobb, ha már az elején tisztázzuk. 

Amikor függővé teszed magad a párodtól, akkor kiszolgáltatottá válsz az ő aktuális hangulatától, és ez hosszú távon nem vezet jóra. Sőt! Az egy dolog, hogy szeretnénk jól érezni magunkat a másikkal és igyekszünk magunkból is a legjobbat kihozni, de egészen más dolog az, amikor egy függősségi viszony alakul ki kettőtök között. Egy ilyen helyzetben sérülékennyé válsz és bizonytalan leszel folyton. Ez pedig a legegészségesebb kapcsolatot is könnyen tönkreteheti. 

Egy érett és tudatos kapcsolathoz két önmagát egészként megélő egyénre van szükség. 

Olyan ez, mint a tangó. Mindkét táncosnak meg kell ismernie a saját szerepét, nem függhet a másiktól a soron következő lépés. Amikor együtt mozogtok, harmonikusnak kell lennetek egymással, hiszen csak így lesz élvezhető. Hasonló a tartós kapcsolat titka is: Mindkét partnernek meg kell őriznie egyéni identitásait. Nem kell valaki másnak lenned, csak azért, mert kapcsolatban vagy. Mindkét partnernek felelősséget kell vállalnia a cselekedeteiért, amellett, hogy megadja a tőle telhetőt a párjának. Mindkét ember intenzíven és őszintén szeretheti egymást, de a legjobban kielégítő módon, nem fojtogatóan. 

Ha valóban képes vagy erre, akkor a kapcsolat sokkal inkább boldog és élvezhető lesz. Ne feledd, hogy sokszor a párod a te cselekedeteire reagál csak, és ez oda-vissza működik.  A szeretetnek őszintének és nem ragaszkodónak kell lennie. Nem szabad a félelmeinket folyamatosan kivetíteni a másikra. Sokszor a másik elvesztésétől való félelem a legnagyobb mumus a kapcsolatokban. Hiszen már előre megmérgezi azt, ami még koránt sem működik rosszul.

Ha nem akarsz félelemben élni állandóan, akkor meg kell értened, hogy nem a szakítás a legrosszabb dolog a világon. Annál sokkal nagyobb kudarc az, ha egy olyan kapcsolatba invesztálsz erőt és energiát, ami esetleg valóban nem működik, pusztán csak az egyedülléttől való újabb félelem tartja össze. 

Ha teljes mértékben és megfelelő módon fektettél energiát a legutóbbi kapcsolatodba és mégis véget ért, akkor hidd el valamiért nem egymásnak voltatok teremte, és bár ez ilyenkor kicsit sem vigasz, jobb tudni, hogy ez nem egy skarlát betű, amitől többé nem szabadulsz, ez csupán egy átmeneti időszak, ami ugyan nehezebb, de nem egyenlő azzal, hogy innentől kezdve le kellene írnod magad a párkapcsolatokat illetően.  

Adj időt magadnak. Mérlegel, vond le a tanulságokat és higgy abban, hogy előbb-utóbb sikerülni fog. 

• csalódások érzelmek párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!