Egy jó kapcsolat megújul, fejlődik, miközben mindketten fejlődünk, változunk benne. Egy hanyatló kapcsolatban eluralkodik a betokosodott unalom, a napi rutin, kevés az új, frissítő meghatározó élmény, a közös minőségi időn át megadott értő figyelem, és az azon keresztül megtapasztalt érzelmi biztonság.

Már nem örülünk egymás sikereinek, már külön utakon járunk, más-más célt hajhászunk, és hirtelen más lesz az értékrendünk. Már lazább elveket vallunk a hűségről is, kapcsolatunk létjogosultsága, jövőképe megkérdőjeleződik. Sokan eleresztjük magunkat, mindenféle értelemben, és egyre kevésbé leszünk az a valaha vágyott, titokzatos és megszerzendő csodalény a társunk szemében, akik voltunk. Már nem fordítunk elég energiát a kapcsolatra, és csodálkozunk, hogy a másik sem teszi. Előbb az odafigyelés művészetét kellene elsajátítani, mert a kommunikáció nem zsákutca, és nem lehet egyoldalú. Én, én, én… hajtogatjuk bőszen, és közben nem érdekel, hogy a „telefonvonal” végén mit is próbál közvetíteni a másik. Végig sem hallgatjuk, meg sem halljuk, el vagyunk foglalva saját magunkkal, pedig sokkal többet tanulhatunk és nyerhetünk azokból a pillanatokból, amikor a másikra figyelünk.

Elhagyjuk önmagunkat, és elhanyagoljuk egymást, leharcolt, nemtörődöm állapotba kerülünk testileg-lelkileg, mert a másik embernek úgyis mindegy, jelenléte mindig magától értetődő, és jól kiszámítható. Beékelődtünk egymás életébe látszólag kimozdíthatatlanul. A nagy szerelmi semmittevésben egyszer csak elkezdődik az „egymás mellett elvagyunk” állapot stagnálása, már nem haladunk, már nem vagyunk úton. Sokféleképpen árulhatjuk el tehát egymást. A rendíthetetlennek vélt szerelem egymás megcsalása nélkül is szétrugdalható, nem csak egy szerető dobhat „pusztító atombombát” a kapcsolatra.

• hűtlenség megcsalás párkapcsolati problémák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!