Négy nő: Juli 4. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Juli vagyok, a 41-et töltöm jövő januárban, ha a JóIsten is megengedi. Tavaly márciusban operáltak méhnyakrákkal. Kivették a méhem, meg vele együtt sokminden mást is. Wertheim műtét. Így hívják ezt a speciális operációt. Milyen speciálisan borzalmas neve van. A műtét alatt felvágják a hasad a szeméremcsonttól, a vágás egészen a köldököd fölé ér. A jó sebészek kikerülik a köldököt egy C formájú kis kanyarban, a szerencsétlenebbeknek pedig átmetszik és olyan lesz utána a heg, mint egy Picasso festmény. Torz. A Wertheim akkor jó, ha radikális. Általában kivesznek mindent, a méhet, a petefészkeket, csonkolják a hüvelyt, kikötik a hólyagot a hasfalra, marad egy életre a sztóma zsák. Rémes az ilyesmire gondolni is, nemhogy átélni. De én nem engedtem, hogy sztómát kössenek. Mondtam nekik, akkor inkább meghalok. Meghagyták a petefészkem is. Az olyan volt, mint valami vigaszdíj egy régi vetélkedőn: „Nesze kislány, legalább nem kezdesz egyből klimaxolni.”

Most leszek egy éves - így mondják a nagy rák-túlélők a titkos rehabilitációs csoportokban. Második születésnap volna ez a dátum, ha nem jön vissza decemberben a daganat. Nem haragszom senkire. Nem vállaltam a műtét utáni sugárterápiát. Inkább befeküdtem még egyszer a kés alá. A Wertheimnél megsérült az uréterem (speciális orvosi szó, a vesét köti össze a húgyhólyaggal) és újra vágtak. Megint aláírattam velük az összes papírt, hogy nem lehet sztómám. Már ismertek, tudták, ha én jövök, akkor mindenféle szerződést kell aláírjanak. „Rosszabb vagyok, mint egy szerzői jogos ügyvéd.”- mondták a műtőben és nevettünk. A sugár tehát elmaradt. Ha besugaraztak volna, azt nem műti meg a legjobb sebész sem, ugyanis annyira lehegesedik a terület. Ilyeneket tanultam időközben, lassan olyan leszek, mint egy orvos. Nagy volt a kockázat, hogy visszajön a tumor, de hát én nagy kockázatokkal dolgozom. Meg nem akartam sztómát. Nem tudtam elképzelni, hogy azzal szexelek, vagy levetkőzöm úgy egy férfi előtt. Bár nem volt akkor férfi. Most sincs.

A daganat szélsebesen jött vissza egy hónappal a második műtétem után. Októberben még tiszta volt a terep, decemberben meg ott virított a vizsgálati eredményen a nyolc centis tumor. Vigyorgott rám, láttam. Én meg vicceltem a doktornak, hogy nem vagyok-e terhes. Az nem tudott röhögni. Most mit csináljak, sírjak? Mindenki pánikol. Az orvos azt mondja, hogy 10%. Ennyi esély van arra, hogy eltűnjön minden. Különben saccperkábé három évet adnak terápiákkal. Na ja, hányjak végig három évet, aztán meg dögöljek meg csontsoványan, infúzióra kötve. Vagy meggyógyulok teljesen, vagy meghalok. Egyéb opció nincs. De kurvára nem félek a haláltól. Először be voltam fosva persze, de most már nem félek. Jöjjön, aminek jönnie kell. Ha azt akarják odafent, úgyis meghalok. Lehet, már nagy szükségük van rám, nem tudnak megoldani nélkülem valamit a Mennyben. Vagy a Pokolban, de én azt se bánom, ha oda kell menni. Ennél azért ritkán van nagyobb pokol. Csak ez a fájdalom ne legyen. Leszakad a csípőm. 42 kilóra fogytam. Nem bírok enni, kijön minden, még a víztől is okádok.

Aludni kéne, reggel megyek sugárra. Vagyis nem megyek, hanem visznek. De csak ülve tudok valamennyire elszunnyadni. Közben dumálgatok a halállal, de az meg sosem felel. Néma talán, vagy süket is. Anyám bent szuszog a hálóban, ahova én január óta nem bírok bemenni. A kanapén mímelem két hónapja az alvást, ülve. Fekvő pózban rémálom. Azt mondják a sugaras lányok majd jobb lesz. Csak bírjam addig. Valahonnan még kaparok egy kis erőt. Jó mélyre kell ásni. Tavaly elhasználtam az összest.

Az előző rész itt olvasható. Folyt. köv.

Kép: Roy Lichtenstein

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.