A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Rémültem meredtem a két csíkra a Clearblue-n. A tarkómon megjelent az a különös nyirkos hideg, ami néhány perc alatt tűzforróra váltott. Az agyam megtelt vérrel, lüktetett az ér a homlokomon, pattanásig feszült minden körülöttem. A fürdő ajtaja zárva volt, Bebe nem tudott bejönni, de hallottam, ahogy zakatol fel a lépcsőn. A padlószőnyeg felfogta bumfordi lépteit. Hamarosan elkezdett dörömbölni. Éreztem, nincs menekvés.

Terhes vagyok, ez állt a teszten. Megkapartam az apró rózsaszín csíkot, hátha eltűnik, hátha téved, hátha nincs is ott, csak rosszul látok. WC papírba csomagoltam a terhességi tesztet és eldugtam a pulcsim alá. Abban a pillanatban még nem tudtam, mit akarok kezdeni vele, meg az életemmel. Beengedtem Bebét. Látta a zavarodottságom és azt kérdezte, Mi van, bazmeg? Kedves volt, szokásához híven, de örültem, hogy most nem vágott pofon. Bár igazából az sem érdekelt volna. Már nem számítottak az ütései. Fel se vettem a csapásokat, amiket rám mért. A szavai úgy peregtek le rólam, mint az esőcsepp a vízhatlan sátoron.

Volt olyan sátrunk nekünk is gyerekkorunkban. A kertben állítottuk fel, mert anyáék nem engedtek el táborozni. Féltettek minket, ezért csak a kertbe mehettünk kempingezni a szomszéd kölykökkel, akik rosszak voltak, mint a bűn. Az egyik mellettünk lakó fiú négy évvel volt idősebb nálam, és állandóan azt akarta, hogy vegyem le a bugyim és üljek az ölébe. Nem értettem az egészből semmit, csak olyan fura forróságot éreztem ilyenkor, amit 7 évesen még nem tudtam hova tenni. Ezt mindig akkor csinálta, ha a többiek magunkra hagytak. Valahogy gyakran volt így, valahogy mindig akadt ilyen alkalom. Én meg lemerevedtem, amikor hozzámért. Egy idő után továbbment és benyúlt a lábam közé. Az ujjaival matatott a bugyimban, éreztem, hogy fáj, de nem szóltam rá. Féltem tőle, mert nagyobb volt. Aztán egyszer meglátott minket apa és nem csinálta többet. Azt hiszem, akkor nagyon megverték, mert hónapokig nem láttuk, azután se mert felénk jönni. Mindig csak a kerítés mögül lesett, és ha apám kijött az udvarra, akkor visszaszaladt a házba, vagy bebújt a kukoricás góré mögé.

Nem is tudom, minek jutott eszembe ez a régi emlék. Bebe egy kicsit rá emlékeztet. A szomszéd fiúra, akit apám nagyon megvert akkor. Később, amikor már nem kislány voltam, hanem 14 éves gimis, vele vesztettem el a szüzességem a gimi udvarán, a sötétben, amikor már nem járt arra senki. Utána még sokszor összejártunk, és akkor elmesélte, hogy apám rettenetesen megverte anno. Fél évig húzta az egyik lábát, azt hitték, nem is fog helyre jönni soha, de a szüleinek azt mondta, hogy nekiment a biciklijével a szemben kerékpározó dokinak, aki éppen gázpalackot szállított. Ezért a hazugságért el kellett hajlítania a biciklije kerekét.

Durva volt vele a szex, nem is szerettem igazán. Lefogta a nyakam, néha alig kaptam levegőt. épp úgy csinálta, mint Bebe.

Réka

Az előző rész ITT, a teljes rovat pedig ITT olvasható.

• négy nő szentesi éva webregény

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!