Négy nő: Érzelem nélküli dugás, semmi extra - 17. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Kutatok Zoli telefonjában, mindhiába. Még a nő nevére sem sikerült rájönnöm, pedig mindig kiszagolom az ilyesmit. Jó játékos vagyok, hisz anno évekig voltam a szeretője. Aztán tessék, most a karma arcon csap és visszakapom az egészet. Pedig nem hiszek az ilyen mágikus, meg ezoterikus nyavalyákban, de lehet némi igazság abban, amit ezek a hókuszpókuszok mondanak.

Vajon ki lehet a nő? Valamiféle különleges titok övezi. Totálisan beleszeretett a férjem. Elképzelem, mennyire gyönyörű lehet, biztos fiatal és feszes a húsa is. Tutira veszem, hogy jóval fiatalabb nálam, zsenge, még nem törte meg az élet. Okosnak kell lennie, nagy frásznak, ha a Zolit elcsábította. Eszes és vicces, kellemes, csípős humorú nő lehet. Ismerem a férjem érzékeit, ezek miatt a dolgok miatt szeretett belém is. Csak én hagytam magamból mindent elkopni. Észre se vettük és a lángoló szenvedélyből csak az akvarell színű hétfők maradtak meg, sápatagon. Rövid és érzelem nélküli dugások, semmi szeretkezés, semmi extra. Tudnom kellett volna a jelekből, tudnom kellett volna abból, hogy én is másra vágyom, egy idegennel kefélek, akinek csak a testét kívánom.

Belenézek a tükörbe és okádnom kell magamtól. Én idéztem ezt a bajt a házasságunkra. Nem láttam, mert nem akartam, mert gyűlöltem látni, hogy valami elszaladt visszahozhatatlanul. Kiesett a kezemből az irányítás, nem vagyok ura a helyzetnek és önmagamnak. Nem vagyok már se szép, se csúnya, az arcomra kiült a semmilyenség, és ezt látja Zoli is, már nem kíván meg. És én se akarom őt. Látom a hibáit, a penge formájú ajkait, amivel szarul csókol, látom a kicsi kezét, amivel nem tud rendesen megmarkolni. Ez az új nő biztosan sokkal véznább és törékenyebb nálam. Az én húsomat erősen kell szorítani, nehogy kedve legyen elindulni máshová. Az én húsomat meg kell ragadni és neki kell vágni a falhoz, erővel, mint ahogyan Zsolttal az irodában csináljuk. Ebből ért az én testem, ez vagyok én. Sokkal puritánabbak a sejtjeim, mint ahogy azt annak idején, a házasságunk előtt, Zolival elhitettem.

Nem vagyok úrinő, bár első blikkre annak látszom. Káromkodom, ha kell és kedves sem vagyok. ironikus, cinikus a természetem. Szeretem, ha dugás közben tépik a hajam és azt mondják hangosan a nyakamba fröccsenő izzadságcseppek kíséretében, hogy büdös ribanc. Ilyen vagyok. Ez is én vagyok. Zoli ezt is imádta bennem. Addig, amíg rá nem jött, hogy a fülledt erotikán kívüli valóságom is ugyanez.

Az új nő ezért félelmetes számomra. Nem tudom, hogy ki ő, de félek tőle. Csinosabb, szelídebb, kecsesebb, kedves.

Nóra

Az előző rész ITT, a teljes rovat pedig ITT olvasható!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.