Ne gondoskodj rólam!

A nő egyetlen esetben viselkedhet gondoskodó módon: ha a gyerekéről van szó - mondta egy férfi ismerősöm - minden más esetben a férfi dolga a gondoskodás. Isten tudja, miért akarnak a nők állandóan rólunk gondoskodni, a pénzt előteremteni, erősködni, a férfi lelkivilága miatt aggódni: egyszerűen nincs rá szükségünk! Mert hogy tud megvalósulni a férfi-szerep, ha a férfiról gondoskodnak, és nem fordítva? Hogy volna egy férfi erős, meghatározó, ha a nő erősebb akar lenni nála, ha a nő aggódik a férfiért, és nem fordítva?

Ne gondoskodjatok rólunk! – mondta. – A férfiról nem szabad olyan módon gondoskodni, ahogy sok esetben a nők vélik. Mert mindig az gondoskodik a másikról, aki nagyobb, erősebb, bátrabb, többet bír, az pedig minden esetben a férfi kell, hogy legyen. A férfi nem gyerek, hogy olyan formában figyeljenek rá. A nő nem a férfi anyja, hogy babusgassa, mint egy gyámoltalan, rászoruló, védtelen valakit. S még csodálkoznak a nők, tette hozzá, hogy ilyen bánásmód mellett, férfiatlanná válunk. Mi akarunk erősek, gondoskodók lenni, akik mindent megoldanak, akiknek mindenre van ötletük, akik mindenben jártasak. Nos, azt hiszem, a nők nevében nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a megoldás nekünk is nagyon tetszik! Óriási tehertől mentesítenek minket ezek a férfi-kinyilatkoztatások, örömmel vesszük őket - csak aztán az elvárásokat tettek is kövessék! A férfi tényleg találja ki a megoldást a nehéz, nem nőnek való helyzetekre, s vigye is véghez őket! Ne legyen kényelmes, ne legyen lusta, ne a dolgok könnyebb végét fogja meg! Ne csak elvárja, hogy nagy dolgokat óhajtsanak tőle, hanem tegyen is eleget nekik! Ne fusson el, ne várjon az utolsó utáni pillanatig, s akkor ne mondja azt, hogy már úgy is túl késő, majd legközelebb.

Ne feledkezzen meg a férfiasságáról akkor se, amikor fáradt: mi sem tesszük… Jusson eszébe, hogy férfi, és ha meg is akarja élni a férfiasságát, valóban legyen védelmező, és ne csak egy esetleges “külső veszélyforrástól” védjen meg minket, hanem a saját hülyeségétől is! Az egójától, a hatalomvágyától, amit rajtunk szeret leginkább kiélni; és forduljon felénk szeretettel. Mert, bár közhelyes, minket, nőket tényleg nem megérteni kell, hanem szeretni, nagyon szeretni.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!