Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán sokszor túl szélsőségesen, feketén vagy fehéren látom a világot, pedig valójában megeshet, hogy valahol közte van. Úgy éreztem rossz ez a túlzott kisarkítás, és talán igaz, hogy legjobb a sokat emlegetett arany középút.
De ha mindezt tetteinkre vetítjük ki, akkor is így látjuk? Valóban baj lenne, ha valami vagy fekete vagy fehér a számunkra? Ha valamit vagy csinálunk vagy nem? Érdemes egyáltalán valamit félgőzzel csinálni? Nos a válasz szerintem az, hogy nem.
Ha őszinténk akarunk lenni magunkhoz, ha valamit tényleg szeretnénk csinálni és nem csak kényszerből tessék-lássék módjára hozzá fogunk, abban az esetben egyszerűen nem létezik számunkra az az opció, hogy csupán kedvtelenül csinálgassunk ezt-azt, úgyis telik az idő, hát lesz valami. Ha valamit szenvedélyesen szeretünk, lehet ez akár a munkánk, akár egy hobbi nem érjük be félgőzzel. Ha mégis, felveti a kérdést, tényleg elégedettséggel tölt el ez a tevékenység? Boldoggá tesz? Hozzáad a személyiségem fejlődéséhez?
Lehet, hogy egy régóta űzött hobbi, egy korábban álommunkának tartott szakma, ma már nem tesz minket boldoggá. Nincs ezzel semmi baj, hiszen lehet, hogy korábban a fejlődésünket szolgálta és éppen erre volt szükségünk, de ha ma már nem érezzük, hogy ez így lenne, talán érdemes elgondolkodni és olyan tevékenység után nézni, amely újra boldoggá, motiválttá és céltudatossá tesz bennünket. Egy félgőzzel végzett tevékenység ugyanolyan, mint egy félgőzzel működő kapcsolat, valami olyat rabol el tőlünk, amit vissza már nem kaphatunk, az időnket.
Ezért ha valóban felmerül a kétség, nem érdemes sokáig az állóvízben toporogni, hiszen lássuk be, annál minden jobb lehet. Tegyük oda magunkat tehát nagyon vagy sehogy, csináljunk valamit rendesen vagy bele se kezdjünk, hiszen ne feledjük, tetteink minket minősítenek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez