Nagyon jó, nagyon provokatív!

Erkölcs a közgazdaságtanban?

A közgazdaságtanban mit keresne az erkölcs? – tehetnénk fel a kérdést, ha nem lennénk egyébként egészen biztosak benne, hogy igenis van keresnivalója, csak valamiért érdemes kiiktatni, mint nem matematikai tényezőt. Amúgy meg azon is elgondolkodunk, hogy az „egy”, vagy a „kettő” létező dolgok-e, vagy nem csupán a mi „termékeink”.

Azután pedig elindulunk egy nagy-nagy kalandra, amely egyszerre jön belülről, és ezzel párhuzamosan veszi figyelembe az egzakt (vagy általunk egzaktnak kikiáltott mérőszámokat), és a Gilgames-eposztól eljutunk egészen a Wall Streetig. Persze találkozunk a „láthatatlan kézzel”, ami nem is biztos, hogy akkor azt jelentette, amikor megszületett, és azon is elmorfondírozhatunk, hogy honnan is hová tartunk, és hogy a ciklikus, vagy a lineáris világkép a kellemesebb, netán boldogabb.

Tomáš Sedláček könyvének zsenialitása abban is rejlik, hogy bármennyire is várnánk, nem találunk benne számokat. Ha pedig arra gondolunk, hogy a kötet színpadi változatát telt házzal játszotta a Prágai Nemzeti Színház, valamint a The Washington Post az öt kötelezően elolvasandó közgazdasági témájú mű közé sorolta, akkor egészen biztosan jól választottunk, és elég bátrak voltunk ahhoz, hogy mi is beengedjük az új szempontokat.

Szinte minden fejezet alkalmazható a mi kis válságos hétköznapjainkra, ha pedig elfilozofálgatunk azon, hogy ha előre tudtunk volna az összeomlásról, akkor léphettünk volna-e időben, hogy megelőzzük (és ezzel mi magunk lettünk volna azok, akiknek éppen a be nem következés miatt nem hittek volna), és vajon kinek hittek volna egy prosperáló, és a luxust is luxussal (igaz túlvállalt hitelből) tetéző korszakban.

Hogy hazánkról mit gondol a szerző, azt személyesen mondta el, érdemes újra felidézni.

És természetesen minden leírt példát a jelenre is alkalmazni.

Hiszen csakis így lesz igazán értéke.

Emberi és számtani egyszerre.