Egri Péterrel, a Mystery Gang énekesével beszélgettünk a közelgő lemezbemutató alkalmával.

Magyar nyelvű album (Megőrülök érted) hatalmas dalokkal, és Ganxsta Zoleeval egy slágergyanús, magát egyáltalán vissza nem fogó felvétel a Telepi gyerekekről. A Havannától – természetesen a lakóteleptől –indulva minden apró részletre odafigyelve, hogy a kitört fog, vagy éppen a dzsoggingos brékesek, vagy egy combozókés adja a romantikát. Eljutva mégis egy olyan albumig, ahol a Mystery Gang már a nyelvvel és a nyelvezettel óriásit lép – ha egyáltalán még van hova – a szélesebb közönség felé. Telepei gyerekeknek, laza zenét kedvelőknek, vagy éppen a szórakozni vágyóknak is szól a huszonegyedik századi rockabilly.
Egri Péterrel beszélgettünk, és mivel a cikk írója bevallottan lakótelepen nőtt fel, és a mai napig sok emléket őriz - miközben ezredszer hallgatja a Ganxsta Zoleeval közös dalt – duplán lehet érdekes minden egyes részlet. Ha már dzsungel és huszonegyedik század a téma.

Kezdjük egy hazai történettel, vagy inkább azzal, hogy melyek a legkellemesebb emlékeitek itthonról?
Nagyon sok emlékezetes koncertünk volt itthon, érdekes volt amikor szwingerklubban játszottunk, vagy a Sportarénában a ZZTop előtt, és Billy Gibbons a ródjaival megmutattatta az Elvis-es selyem gitártok-belsőt. Nekem személy szerint a tavalyi EFOTT a legkedvesebb, mert ott mutattuk be először a lemezen most megjelenő magyar dalainkat. Hatalmas siker volt, ott debütált az új díszletünk, pirotechnikát is használtunk, a közönség megőrült, miközben vendégünk volt Ganxsta Zolee aki az új lemezen is közreműködik, két dalban nyomja velünk a városi rockabillyt. Ráadásul az EFOTT -ról mentünk a reptérre, New York-ban játszottunk a Rebel Night-on. Szóval...csak ilyet.

Melyik volt a legemlékezetesebb külföldi sztoritok?
Amikor Angliában megjelent az első lemezünk és tizenhárom hétig vezettük a londoni Nervous Records eladási listáját, a kinti sikert Budapestről még nem nagyon éreztük. Eltelt fél év, és először játszottunk Angliában, a bristoli sznob Rockabilly Rave-en, és a hideg angol közönség egekig magasztalt minket, koncert után órákig dedikáltunk, nagyon emlékezetes volt, ez volt az első külföldi sikerünk.
Sosem felejtem el, ahogy hajnalban Roy Williams-a londoni Nervous Records elnöke ultra sznob 1962-őt idéző méregdrága zakójában számolja a pénzt, és veregeti a vállamat "That's good Peter that's good boy." Vagy amikor New Yorkban a Kennedy reptérnél luxusautó várt minket, egy fekete Cadillac, alig mertünk beszállni, biztos nekünk rendelték , mert a félreértés roppant kellemetlen lenne. De nekünk szólt, könnyű volt sofőröstől megszokni. Gyerekkori álmainkat nem adtuk fel, keményen dolgoztunk érte, a csodát mi magunk teremtjük, Emberek.

Milyenek a telepi gyerekek?

Mi mind a hárman a rockabilly világából jövünk. Már tizenévesen tervezgettük a rock and roll karriert. Singerrel, a Mystery Gang bőgősével tizenhárom éves korom óta vagyunk barátok, nemrég a szüleimnél találtam egy fotót, én tizenhárom, Singer tizenöt éves, iszonyat belőtt hajjal én valami piros baseball dzsekiben Americano felirattal, Singer meg egy bőrdzsekiben iszonyat elszánt arccal valami nagybőgőt fogunk. Együtt tervezgettük a világkarriert, Laci meg jött velünk. Ez egy tökéletes hármas.

Vannak-e példaképeid?
Nagyon kritikus vagyok, a világot és a művészeteket sok esetben egy hatvanas évekbeli rendező szemével látom. Példaképem a gondolkodó, alkotó, szépérzékkel rendelkező Ember. Sokak hatottak rám zeneileg, kulturálisan egyaránt. Bo Diddley ötvenhetes dzsungelzenéje, Chet Baker nagyvárosi lírikus jazzvilága, Johnny Burnette vérmes rockabillyje...az interneten fogható online Mystery Gang rádióból mindez kiderül.


Kik azok, akik egyéb művészeti ágakból hatással voltak rád? Természetesen kíváncsi vagyok, hogy a kedvenc, és azóta általatok továbbélt időszakban kiket tartasz a legfontosabbnak?
Nagyon sokra tartom a huszadik század városi irodalmát, Jack Cerouac-tól Albert Goldmannon át Tabi Lászlóig. Tetszik Kosztolányi világa, Vas István európaisága, Márai Sándor fájdalmas közvetlensége. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején robbant be a francia filmművészetbe az újhullám „És Isten megteremté a nőt”, a tizennyolc éves Brigitte Bardot-val, Roger Vadim filmje-hatalmas! Vagy az olasz neorealizmus Rosselini-vel, korai Fellini filmekkel az ember és város kapcsolat ábrázolásának az ideje, na ezekért nagyon oda vagyok. Miközben rajongok Herskó János urbánus rendezői látásmódjáért, vagy Gábor Miklós, a Gobbi, a Páger, a Garas, Major, Bessenyei, Sinkovits színművészetéért, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ezeket mindet gyűjtöm. Korszakomból, az ötvenes-hatvanas évekből számomra a zene, az irodalom, a film, a divat, a dizájn összefüggnek, az alkotómunkámra a legnagyobb hatást együttesen teszik.

Hát íme, egy kulturális esszencia, bizonyítva, hogy a huszonegyedik századi rockabillynek olyan alapjai vannak, amely után akár egy művészettörténész is elégedetten bólogatna. És persze átvenné a ritmust. Ahogyan azt kell!
A közönség mindezt megteheti élőben is legközelebb a lemezbemutatón 2012. május 18-án a Tavaszi Jazzy Napok keretein belül a Swing and Roll Fesztiválon a Millenárison!

Bokros László

• Ganxsta Zolee lemezbemutató Mystery Gang Telepi gyerekek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!