Csak a harmadik randevúra hívták, de már az esküvő képei peregtek gondolatában és kiválasztotta a zenekart meg a tortát. Az ötödik után siránkozott egy csöppet a barátnőknek, hogy a gaz fráter még nem mutatta be a mamának. A tizedik találkozáskor szakított a tétova csábítóval, mert nem tudta kimondani, hogy számára ő az igazi.

Ilyenek vagyunk mi is, bárcsak egyszer láthatnánk kívülről magunkat. Olykor erőszakosak és sajnos megesik, hogy szánalmasak. Mindenre képesek, ha Mr. Bigről van szó. Szeretjük és gyűlöljük, mennybe magasztaljuk, majd a pokolba küldjük. Közben elfelejtjük, hogy minden egyes pillanatban, amikor ki akarunk csikarni még egy fikarcnyi figyelmet, csupán annyit érünk el, hogy távolabb rúgjuk magunktól a nagyon nagy őt. Fogadni mernék, hogy Bradshaw kezét már megkérték volna a második évadban, ha nem véti el ezeket a hibákat. Fogadni mernék, hogy mindnyájan kerültük ki legalább egyszer életünkben ilyen baklövések folytán azt a bizonyos oltárt.

Megbánni? Hiba volna! Sírni emiatt? Butaság. Hisz nők vagyunk. Van bátorságunk a szenvedélyeinkhez. Ha akarunk, akkor valóban akarunk, és ha szeretünk, azt igazi szerelemként könyvelik el Ámorék. Megesik, hogy néha hisztérikus és nevetséges helyzeteket csapunk magunk körül. Összeesküvés elméleteket gyártunk, vagy bolhából elefántot. Vétünk hibákat és bántunk akkor is, amikor nem érdemlik azt meg. Aggodalomra semmi ok, mert higgyétek el nekem, az út végén mindig ott áll az oltárnál Mr. Big, még ha nem is ugyanaz, akit legelsőre elképzeltünk.

Szentesi Évi

• kékharisnya

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!