Ahogy szétnézek már nem is tudom, hogy a mai párkapcsolatok nagy részét egyáltalán szabad-e párkapcsolatnak hívni. "A külső megfog a belső megtart."-ból lett valami elkorcsosult "A külső pont elég, hogy meg se álljunk az ágyadig, a belső meg ezek után nem érdekel"-be és ez még csak a kezdetek kezdete lenne.

Az elején maga a kapcsolat még tényleg annak indulhat ami, vagy inkább szeretnék benne reménykedni, hogy az elején még igazi a dolog. Randizgatás, kajálás, iszogatás, mozi és még sok más program miközben persze az ember fecseg és próbálja kifürkészni milyen személyiséggel is hozta össze a sors.

Lehetőség szerint minél előbb derüljön ki ha defektes, mert francnak van kedve egy valag pénzt beleölni valami olyanba, ami halálra van ítélve. Meg hát az igazit keressük és azt aztán nagyon gyorsan meg kell találni, mert boldogság az nincs, meg se lehet teremteni, de majd persze ő el fogja hozni a titok kulcsát.

Amint horogra akad valaki, aki meg is felel az összes létező helyen, térben, időben és felületen világgá kell kürtölni a hét országos szerelmet, pedig még csak annyi derült ki, hogy van az összeillőségre is esély, de senkinél nincs -élből nem érdekel- hatás. A csókhoz ugye nagyon kevés ember nem ért, ha még az ágyban is minden oké, akkor a kommunikáció másodosztályon repül, ezért ez még betudható időhúzásnak, hiszen amíg a kémia dolgozik, addig a további ismerkedést akár jegelni is lehet.

A kémia lecsengésével egy időben újra kellene beszélgetni, de ez sajnos nagyon nehezen megy, mert már túl vannak azon a fázison amiért eleve elkezdődött a fűzés ezerrel. Maga a személyiség eltörpül, ki sem bír bontakozni, mert nem akar véleményt formálni, nehogy azzal is odacsesszen ennek az amúgy is képlékeny semminek, amiből kapcsolat gyúrása a cél. Tehát személyiség jó mélyre fojtva, szerepeket játszva megy minden a maga útján, mígnem valaki elfárad.

• ismerkedés lélekhangok párkapcsolat szakítások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!