Elindultál. Már elméddel tudod, hogy rabságban vagy, tenni is kész vagy szabadságodért, ami érzelmi és függőségi viszonyod megmásíthatatlan létének megszűntét kívánja, de még nem vagy rá kész. Nem megy az elengedés. Még érintett vagy. Egyre csak kínlódsz, vergődsz, átpréselnéd magad bármi áron fogva tartó szikláid szűk repedésén, de hiába a fény, szűk még az átjáró. Nem megy. Tudod, merre a jó út, ám minden igyekezeted ellenére is rettenetesen lassan haladsz. Nem baj. Most legyen elég, hogy tudod, mit akarsz.

Hidd el, az elméd – érzéseiden keresztül – már átvette a helyzet irányítását. Csak még nem hiszel benne, hogy sikerülhet. Nem ért le a szívedig. Az érzés bölcsesség. Közli veled, mi a jó és mi a rossz neked. Csak idő kérdése, mert a szív üzenetét az ész felfogta, megértette, ám még át kell adnia az irányítást stabilan az érzelmeknek. A régit oldani kell.

Ez a nehezebbik eset. Mert félelemmel teli érzelmeid nem írhatók át egyik pillanatról a másikra, ahogy lelked repedései is lassabban gyógyulnak, mint törött csontjaid. Több idő kell. Nincs mese. Bérelt helyüket hosszú évek előzetes alapozó munkája előzte meg, amit te most egy-két hét, netán nap alatt kívánnál azonnal átírni. Nem fogod. De nem lehetetlen. „Vagy mondd, hogy az és megcsinálom.” Mivel minden energia, az új közvetítése is érzéseid bölcseletén keresztül történik. Engedd meg, hogy a maga tempójában haladjon. Csak tudd, hogy megtörténik, hiszen minden erőt, figyelmet, tudást, ami a helyzet felismerése jelenthet számodra, megtettél a változásért. Hagyd, hogy érted dolgozzon.

Mert már nem tagadsz. Nem akarsz elkerülni, hiszen tudod, kizárólag démonaiddal szembenézve tudsz megszabadulni félelmed okozta rabságodból, hogy valaki bűntudatot keltve irányítson, befolyásoljon, hasson rád. Mert megengedted. S bár már felismerted helyzeted, s menekülnél is, beidegződéseid visszatartó szálait nem vagy képes ilyen gyorsan elvágni. Csak tudd, hogy megtörténik. Egyszer csak úgy ébredsz, hogy már nem félsz. Nem kötődsz, nem ránthat vissza senki és semmi, megdolgoztad. Csak az utat nézd. Ne görcsösen belefeszülve, de akarj gyógyulni! Hidd el, ha kitartasz, bármilyen lassan is haladsz, minden úgy alakul, ahogy szeretnéd. Akkor is, ha most egyenesen hihetetlennek tűnik. De hát leadtad vágyad rendelését, nem? Elindultál, hogy kikerülj egy megalázó, nárcisztikus függőséget teremtő, érzelmileg megalázó helyzetből, kapcsolatból, egészségtelen családi viszonyból.

Tudod mit? Képzeld el úgy, mintha a szív azt mondaná: írj neki, hisz nagyon szeretnéd és te tudod, hogy jó lesz, hát tedd meg! Mire az ész: vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ne tedd! Bátorság: üzenet elküldve. Na végre, haladunk…

A tagadás, elkerülés csak megrekeszt. Állj félre az útból. A legtöbb, mit tehetsz, hogy türelmes vagy és vársz. Érzéseidet megdolgozod, tisztelettel bánsz velük, elismered, hogy ezt érzed és hagyod átáramolni magadon. Fájdalmat, félelmet, kínzó szerelmet, ragaszkodást, elutasítást, magányt. Mindent, mert amit nem akarsz érezni, azt tagadással élteted. Engedd! Érezd át! Tisztulj. Idővel az érzés, mint energia, átalakul és minden, amit most rossznak vélsz, vagy kilép az életedből, vagy gyógyultan visszatér hozzád.

• érzések lélekhangok önismeret továbblépés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!