1997 óta ismerjük. Talán az egyik legismertebb zöld autó, amely határozottan nem a külsőjével hódított. 2008-ra már az egymillió darabos értékesítést elérte világszere, mára pedig már a kétmilliós eladást súrolja. Hogy miért? Mert az a fajta vágy egyre több emberben megfogalmazódik, hogy a lehető legkisebb környezeti terheléssel közlekedjen. Ebben pedig a Toyota és azon belül a Prius az első.

Ha az első négy generáció formavilágát nézzük, akkor bár a tendencia javuló, de nehézséggel küzdenék, ha ki kellene mondani, hogy szép autókról van szó. Talán ki is jelenthetjük, hogy a Prius nem volt szép korábban. A maga „csúnyasága” ellenére mégis igazán népszerű modell volt, amely a hybrid rendszerű közlekedés ikonjává vált.

Volt tehát az előző generációkban valamifajta furcsa ellentmondás, ami miatt talán az én fejemben a Toyota márka egy komoly negatív előjelet kapott. Mégpedig azt, hogy aki szereti az autókat, a szépségük, iparművészeti alkotás mivoltuk miatt, amely valahol az önkifejezés szimbóluma is egyben, az nem választja ezt a márkát, hiszen azt sugallja, hogy ami jó az nem lehet szép is egyben. Meggyőződésem tehát, hogy ez lehetett azon milliók fejében is, akik a szükséges rossz közül azért választotta kizárólag a Priust, mert legalább ennek környezeti terhelése a legkisebb. Mindegy tehát, hogy milyen a külső, mit sugall, mert a Prius vásárlókat egyes egyedül a funkció hajtotta a döntésben, hiszen nem lehet mindig, mindenhova kerékpárral eljutni.

Ennek a korszaknak vet véget az ötödik generáció, amely egycsapásra szakít a régi örökséggel és határozottan mutatós formát kapott. Valljuk meg, nem csoda, hogy a Toyota meghozta ezt a döntést, hiszen a környezetbarát életérzés már annyira általános, sőt némiképpen elkopott haszonérv, hogy kizárólag csak ezzel nem lehet eladást produkálni. Aki kényszeres környezetvédő, már jó pár éve váltott és tisztán elektromos autót használ. Kihangsúlyozom, nem ez a cikk fog arról szólni, hogy ezzel a döntéssel mit ad és mit áldoz fel ennek a hitnek az oltárán az elektromos autó használó. A tények viszont makacs dolgok és azzal nem lehet vitatkozni, hogy egy full-hybrid vagy PHEV jelöléstől senki nem fog hasra esni, hogy micsoda környezetbarát technológia, mint ahogy tette ezt 20-25 évvel ezelőtt.

Változtatni kellett tehát a koncepción és olyan értékeket kellett a Priusba, mint fogalomba illeszteni, amely nem volt meg korábban. Mégpedig a dögös, egyedi formát, amelytől egy nagy adag menőségi faktort kapott az autó. Minduntalan eszembe jut a Tesla minden ilyen vonatkozásban, mert ugyan meghajtásában más, hiszen teljesen elektromos autóról van szó, de formai elemei is egy különleges „tech” formát hordoznak. A Toyota ugyanezt csinálta a Priusszal. A kompakt kategóriás autót szépen megnyújtotta (4,6m), ettől a változástól a Corollánál mindössze 5 mm-rel alacsonyabb, 1430mm magas autó sokkal laposabbnak tűnik. A szokatlanul lapos szögben ívelő szélvédő erre rá is erősít. Kétségkívül ügyesen, szépen örökítették a Prius géneket egy modern, szép formába. Segített benne, hogy a Prius történelemben először mutatós feneket kapott az autó.  Sportautós tehát kívülről az új széria vonalvezetése.
A formai bravúr pár áldozatot követelt csupán. Az egyik a híresen jó légellenállási együttható, amely 0,24-ről 0,27-re romlott, illetve a másik a csomagtér mérete, amely 284 literre zsugorodott, amely a 457 literhez képest komoly visszaesés.

De mindezzel nem lenne baj, ha technikai szempontból az ötödig generációs Prius valami maradandót tett volna le az asztalra. De sajnos ez kevéssé mondható el. Európában kizárólag PHEV, azaz konnektoros hybrid változatban kapható. Úgy is fogalmazhatnék, ha rosszindulatú akarnék lenni, hogy a Prius egy PHEV Corolla. Ez utóbbival kapcsolatban pedig egyáltalán nem újdonság, ha nem egységes modellről beszélünk, hiszen a 4 és az 5 ajtós változat jelentősen eltér egymástól. Persze a Prius formai szempontból egyáltalán nem összehasonlítható a Corollával, annál sokkal-sokkal szebb, menőbb, vagányabb, futurisztikusabb.

A meghajtásról egy 163 lóerős, 190Nm nyomatékkal rendelkező villanymotor és egy kétliteres 151 lóerős 188Nm nyomatékú benzinmotor gondoskodik, amelyek összteljesítménye 223 lóerő. A villanymotorhoz szükséges energiát egy 13,6kWh-s akkumulátor tárolja. Ennek töltését kell külső áramforrással megoldani. Sajnálatosan a töltési lehetőségekre kevés hangsúlyt fektettek. Kizárólag váltóáramról tölthető és onnan sem túl gyorsan, maximum 3,7kW-tal. Ez egészen elszomorító adat, mert a versenytársak, de még házon belül a Toyota is tud jobbat.

A belső térről és a vezetési élménnyel kapcsolatban csak a legfelső fokon tudok nyilatkozni a Priusszal kapcsolatban. Nagyon egyedi a teljes belső tér. Az üléspozíció és a komfortszint a Toyota sztenderdhez képest sokkal magasabb. Az anyagminőség és az utastér elrendezése is különleges, de olyan módon, hogy nem kellett hozzá külön tanfolyam, hogy megtaláljam a kezelőket. Minden ott van, ahol kell, kézre áll és kényelmes.
A gyorsulási élmény nem kimagasló, annak ellenére, hogy 223 ló húzza a kocsit, de egyáltalán nem rossz. Tisztán elektromosan körülbelül 40-45 kilométert tudtunk utazni, ez alapján nehezen képzelem el, hogy a gyári 70km-es táv laboratóriumon kívül elérhető, de semmi sem kizárt. Ha csak a benzinmotort használjuk, akkor 5,5 literes vegyes fogyasztással tudunk számolni.

A Prius különleges autó, szerencsére megszűnt a korábbi szépérzék elleni faktor, amely csak a technikai megoldást kedvelők számára adta az érzést, hogy ezt a típust válasszák. Másfelöl kicsit tucat autó lett pont ugyanebből a szempontból. Az ára viszont biztosan megakadályozza, hogy tömegcikké váljon. A 18,5 milliós listaár és a tesztautó 22 milliós ára biztosan nem fogja ebbe a kategóriába sorolni.

• 2023 Toyota Prius PHEV teszt prius 2023 prius 2024 prius 5 prius plug in Toyota Prius Plug-in Hybrid Executive teszt Toyota Prius teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!