Bizony, sokunknak érdemes volna naponta leckét venni abból, hogyan kell hatékonyan, ugyanakkor a másik véleményét, uram bocsá’ személyét tiszteletben tartani. Hiszen mindnyájunknak van élménye arról, milyen az, amikor a mi álláspontunkat, sőt, minket magunkat vesznek semmibe.

A magatartáskutatók asszertívnek nevezik azt az embert, aki nem alkalmaz erőt, nem él vissza fizikai, illetve szellemi fölényével, hanem környezetével együttműködve, arra is kreatívan hatva éri el céljait. Magyarán: se könyöklés, se szkanderbajnokoskodás, se a másik sárba tiprása. Kis hazánk háza táján ezt még meg kell tanulni. Vegyünk néhány mondatot, amelynek rossz üzenete van, így tanácsos törölni őket a vitaszótárból. Mert előszeretettel vágjuk ugyan őket a másik fejéhez, ám ha a dolog fordítva történik, meg vagyunk sértve. Joggal.

1. Nincs igazad.

Már miért ne lenne? És mire fel állítja ezt rólad az illető? Talán ő valami Legfelsőbb bírósági döntőbíró, hogy megítélje, helyes-e az álláspontod, avagy sem? Netán maga az Atyaúristen, aki mindenkinél mindent jobban tud? Az egyedüli, nagybetűs Igazság letéteményese? Sajnos vagy szerencsére az emberek földi világában ilyen csodalény nem létezik. Persze sokkal könnyebb ezzel a mondattal letorkollni a másikat, mint érvelni a saját vélemény mellett.

2. Ez hülyeség.

Tegye fel a kezét, akinek már vágták a fejéhez a fenti mondatot. Micsoda kézerdő! És mit éreztél? Gondolom, sértettséget, megbántottságot amiatt, hogy a véleményedet nemcsak hogy alábecsülték, de még ilyen csúnyán minősítették is. Pedig jogod van az álláspontodhoz, ugyanúgy, mint a másiknak az övéhez. Ha mindkét fél részéről ennek tudatában zajlana a vita, akkor nem sértegetés lenne belőle, hanem az érvek jóízű csatája, amiből mindkét fél gazdagabban kerülhetne ki. Még akkor is, ha nem győznék meg egymást.

3. Ugye ezt te sem gondolod komolyan?

Hétköznapi aljasságocskáink egyike: az övön aluli ütés. Tökéletesen alkalmas rá, hogy a vitapartnert elbizonytalanítsa. Úgyhogy, ha ilyet hallasz, nyugodtan kihúzhatod magadat, és rávághatod: de igen, komolyan gondolod. Vér komolyan. Mert te nem szoktál a levegőbe beszélni, csúnyább kifejezéssel egy bizonyos másik testrészt csinálni a szádból. És te őt, a partneredet is komolyan veszed, ellentétben vele, aki még önmagát sem. Hiszen ha a másik véleményét lebecsüli, akkor el kell fogadnia azt is, amikor valaki más az övét becsüli majd le.

4. Hidd el, én jobban tudom.

A folytatás: mert én vagyok a szakember, te a laikus, mert én vagyok a férfi, te a nő (vagy fordítva), mert én vagyok a felnőtt, te pedig a gyerek. Azaz, aki ezt mondja, tekintélyalapon akar vitatkozni, magyarán valamiféle tekintélyszemélynek képzeli magát. Nagyon rossz hatással van a másikra. Mert az válaszul vagy támadásba lendül (megkeresi a terepet, amiben ő a nagyobb tekintély, majd túl akarja licitálni a másikat), vagy összetöpörödik, és elkullog. Az eredmény: nemtelen versengés, amiben senki egy tapodtat sem jut előbbre.

5. Hogy mondhatsz ilyet?

Hát egyszerűen úgy, hogy ez a véleményed. Szóba kerül például egy film, amit mindketten láttatok – neki tetszett, neked nem, és ezt őszintén meg is mondod. „Szerintem giccses volt” – szalad ki a szádon. Te csak a saját, szubjektív meglátásodat osztottad meg vele, ám ő ezt rögtön személyes támadásnak veszi. Mert (tévesen) úgy képzeli, ha valakinek nem tetszik az, ami neki igen, és ezt határozottan közli, akkor az illető legalábbis az életére tör. De az ízlésére minimum. Holott te őt nem akarod megváltoztatni, az ízlését sem – egyszerűen megvan a magadé, és kész.

6. Befejeztem, ennyi!

Jaj de jó, övé lett az utolsó szó – gondolja. Talán megunta a vitát? Netán kifogyott az érvekből? Mindenesetre egyoldalú döntés egy olyan szituációban, amiben ketten vesznek részt, két egyenrangú fél, azaz kettőn áll(na) a vásár. Azt hiszi, győzött a vitában? Téved. Csak önkényesen félbeszakította. Hiába, nehezen viseljük, ha egyre erősebb érveket kell felsorakoztatnunk a véleményünk mellett. Macerás egy dolog. Némi vigaszul szolgáljon: a vitában sosem az győz, akinek igaza van (ez ugyanis szubjektív dolog), hanem az, aki felkészültebben érvel az álláspontja mellett. És az érvelést meg lehet tanulni.

Rados Virág         

• vita vitakultúra

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!