Az élet különböző területein nagyon hasonlóan működnek a dolgok, beszélgetünk barátnőimmel az egyik belvárosi galériában.

Sokáig itt volt a galériában az egyik kép, mesélik, senki egy pillantást sem vetett rá, míg végül belépett egy férfi az ajtón, és meglátta. Ahogy néztük a találkozást tudtuk, hogy a kép, ami régóta itt van nálunk, ami mellett mindenki elment, rá várt. Talán tisztában volt vele az illető, talán nem, annyi biztos, hogy eltelt egy idő, míg egyszer csak bejött és a képet kereste…

Aztán ahogy a megfelelő kép a megfelelő helyre került, hirtelen minden másnak is értelmet adott, ami körülvette. Egy kép ugyanis meghatározza a teret, amibe belehelyezik, hangsúlyossá vagy épp hangsúlytalanná tehet tárgyakat, átrendezi a teret azzal, ahogy helyet foglal benne, a hangulatával, és sokminden mással.

Az életben, a párkapcsolatokkal is gyakran történik ilyesmi. Előfordul, hogy az ember sokáig él kapcsolatban valakivel, de csak nem alakulnak a dolgok, aztán mikor elválnak hirtelen mindenki megtalálja a helyét valaki más oldalán, rögtön családot alapít és boldogan élnek.

A dolgok gyakorta rendeződnek ilyen gyorsan, szinte egyetlen mozdulattal a helyükre. Van, hogy sokáig kell várni, van, hogy szinte azonnal, a megfelelő ember megjelenésével teljessé válnak a dolgok az életben, sőt a múlt minden eseménye is ilyenkor nyer értelmet.

Minden és mindenki megtalálja a helyét az életben, csak ki kell várni, tenni kell a dolgunkat, hogy mikor megérkezik rendezett körülmények várják. Hogy legyen helye az életünkben, legyen szó képről vagy emberről…

• életmesék életszemlélet türelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!