Mindenki függ valamitől

Miért múlik el a szerelem? Miért tűrjük a megaláztatást, a boldogtalanságot, a hideg ágyat és szívet? Miért tűrjük, hogy a szüleink a szeretetre hivatkozva megkeserítsék az életünket? Miért nem egyezünk ki Mi, nők és Ti, férfiak? Az összes kérdésre a válasz ugyanaz: mert ez a szokás.

A dolgok bennünk és körülöttünk, a látszat ellenére, lényegüket tekintve nem változtak.

Pénzért, vagyonért házasodni ma is szokás. Félelemből dönteni, ma is szokás. Tűrni a végtelenségig, ma is szokás. Apádat tisztelni próbálod, mert ez a szokás. Bár részegen a szemed előtt ütötte anyádat, és te a mai napig a bántalmazó férfiakra gerjedsz, vagy bántalmazó vagy. Anyádat tisztelni próbálod, mert ez a szokás. Fojtó szeretetét mesékkel varázsolod magadban jóvá, de a mai napig félsz a nőktől, vagy rajtuk állsz bosszút. Benne maradni a kínban, és tűrni a végtelenségig ma is ildomos. Ez a szokás. Ha nem jó otthon, titkon szökni szeretőhöz, ma is szokás. Saját frusztrációink okán a gyereket alázni, ma is szokás. Még sorolhatnám, bármeddig.

Mindenki függ valamitől - KERESD A NŐT - Lélekhangok - életszemlélet, párkapcsolat, párkapcsolatok, változás,

Bennünk alig változtak a dolgok, fájdalmasan kevéssé van merszünk nekimenni saját magunknak, a neveltetésünknek, a tudat alatti sérüléseinknek. Pedig ez a mi igazi esélyünk.

De hát ki az, aki oda mer állni holnap a bántalmazó apja elé, és azt mondani: nem tudlak tisztelni, mert nincs miért tisztelnem téged! Mikor merjük belátni, hogy nem kell mindenáron tisztelni valakit? A bátorság lenne a mi igazi megoldásunk. Bátorság önmagunk felfedezéséhez, a családi és társadalmi sémák lebontásához. Sajnos csak keveseknek sikerül nem mások igényeihez igazítani a sajátjukat, és nem a szüleik be nem teljesült vágyait követve, a maguk igaz útját járni.

Az élet nem egy túlélendő feladat, hanem egy könnyed és boldogságot hozó csoda. Minden nehézség ellenére. Az élet egy csoda. Ezt kéne úja felfedezni.

Szenvedünk attól, hogy nincsenek normális kapcsolataink, vagy elmúlnak, gyűlöletté válnak. Gyötrődünk, hogy miért vadultunk el mi, nők, és a férfi miért nem támasz többé? Mi lesz az új generációkkal, akik érzelmileg már most kiégtek? Miért vagyunk mi is ennyire kiégve? Azért, mert függők vagyunk. Mert mindenki függ valamitől.

Fel kéne végre ébredni! Tudom, hogy a társadalom nem nézi jó szemmel azokat, akik felébredtek. Azok, akiknek a mintáik jelentik a biztonság érzését, még ha bele pusztulnak is, tartani fogják a korlátokat, és összezárnak, mert a világban a legnagyobb félelmet nem a gazdaság összeomlása jelenti, hanem az, hogy a belső légvárak, a szokás- és hitrendszerek dőlnek le.

De mégis ez, az egyetlen lehetőséged arra, hogy valóban újjászüless! Ha leszámolsz a képzeteiddel igazi éned felfedezése közben. Ha ezt megléped, olyan leszel, mint egy csecsemő. Újra kell tanulnod mindent. Kiderül majd, mennyire nehéz nem egy felépített kép mentén megalkotni magad, hanem lépésről lépésre saját körvonalakat rajzolni.

Újra kell tanulni a Világot! Úgy látni végre, ahogy van. Rútságában és szépségében. Mert ez az igazi esélyünk arra, hogy a szokásaink szeretetté változzanak.

Könyvajánló: Barna Berni: A Férfi - Nő mítosz. Rómeó megöli Júliát?

https://www.facebook.com/theoneakonyv/

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.