Az Operabeavató sorozat eredetileg az első Ördögkatlan Fesztiválra készült. A Dinyés Dániel ötlete alapján megvalósuló előadások már 13 éve futnak az ország különböző pontjain óriási sikerrel. A népszerű zeneszerző, karmester az idei évadtól új kihívások előtt áll, ő lett a Szegedi Nemzeti Színház zenei igazgatója. Ennek apropóján (is) beszélgettünk.

Ez a pozíció azt jelenti, hogy Szegedre költöztél?

Nem, jelenleg ingázok. Rengeteg munka köt a fővároshoz, de persze, a későbbiekben, amikor zeneileg is tevékenynek kell lennem, nem csak igazgatásilag, akkor alakulhat úgy is, hogy Szegedre költözünk.

Hogy érzed magad ott?

Nagyon jól, ami nem meglepő, hiszen Szeged igazán klassz város.

Kiemelt kép: Dinyés Dániel (fotó: Szegedi Nemzeti Színház)

Beváltotta a hozzá fűzött reményeidet?

Erről még korai lenne beszélni, még nagyon friss minden. Ráadásul a pandémiás időszakban reményről beszélni…
A neveddel fémjelzett Operabeavató sorozatot Szegeden is elindítottad. Szeptemberben már volt egy előadás, jól fogadták a nézők?
Tulajdonképpen óriási kihívás, elindítani egy új sorozatot, abban az időszakban, amikor azért küzd mindenki, hogy egyáltalán jöjjenek nézők a színházba. Úgy is mondhatnám, hogy az esélyeink a nullával egyenlők. Próbálunk egy olyan dolgot létrehozni, ami azt a célt szolgálja, hogy valóban felkeltsük az érdeklődést. Az Operabeavatónak már komoly története van, hiszen több mint tíz éve sikeresen működik. Jó pár helyszínen és több városban csináltam már, így nagyjából tisztában vagyok a hatásmechanizmusával. Biztos vagyok abban, hogy itt Szegeden, ami egy abszolút kulturálisan virágzó város, ez a dolog működőképes lesz. De természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a jelenlegi szituációban minden sokkal nehezebb. Amikor a fővárosban is fél házzal mennek a színházak, és nem azért, mert az embereket nem érdekli a színház, azért az borzasztóan nehezített pálya.

14 -100 éveseknek ajánljátok a darabot, melyik korosztály képviseltette magát az első előadáson?

Jól eltaláltuk a korosztályt, egyaránt voltak idősebbek és gimnazisták is. Érthető módon nem voltak annyian, amihez már hozzászoktunk, de az első előadáshoz képest jól látható volt az érdeklődés. Mindenki fegyelmezetten maszkban ülte végig az előadást, látszik, hogy ez már senkinél nem okoz problémát. Azt gondolom, hogy minden maszkban érkező ember egy szerelmes levél a színházhoz. Az, hogy ők minden nehezítő, külső körülmény ellenére eljönnek, mert szeretnek ott lenni, mert érdekli őket, mert jó együtt lenni – ennél szebb és felemelőbb dolgot jelenleg nem tudok elképzelni. Ezért tényleg érdemes teljes erőbedobással csinálni, folytatni a munkát. Egészen elképesztő dolognak tartom, rendkívüli érzés.

A cikk folytatását a deszkavizio.hu oldalon olvashatjátok.

• dinyés dániel kultúra színház

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!