Sokan Az órák (2003) című filmből is ismerhetik alakját, amelyben Nicole Kidman alakította, nem is akárhogyan, hiszen Oscar-díjat kapott érte. Virginia Woolf író, esszéista, feminista 1882. január 25-én született Londonban egy felső-középosztálybeli családban. Munkássága mai napig halhatatlanná teszik őt. Ezek a kedvenceink mondataink, regényrészleteink az írótól:

„Hol kezdődik ő, hol érek véget én?” – Az évek (1937) Tandori Dezső fordítása

„Milyen magányossá válunk, ha szeretünk valakit.” – Mrs. Dalloway (1925)

„– Mi a csudáért nem és nem akarnak őszinték lenni? – mormolta magában, már fölfelé ballagva a lépcsőn. Miért van ez, hogy az emberek között ilyen gyatrák, mindenképp töredékesek, esetlegesek a kapcsolatok? A szavak meg annyira veszedelmesek, hogy ha valakivel rokonszenvezünk, kitesszük magunkat a kíméletlen vizsgálódásnak máris, netán belerokkanunk?” – Messzeség (1915) Tandori Dezső fordítása

„Hogy van az, hogy mind a dolgokat, melyek tényleg számítanak, titkon tartjuk?” – Az évek (1937) Tandori Dezső fordítása

„A sok füst, a sok ház eltűnt, és a hajó valóban kint volt a tágas tengeren, mely frissnek és tisztának érződött, még ha a hajnal világán is egyelőre. Otthagyták mocsaras szárazulatán az egész Londont. A láthatáron igen keskeny árnyvonal húzódott; nem úgy hatott, hogy Párizs terhét viselhetné, holott bizony rajta nyugodott. S ők – megszabadultak az utcáktól, az emberektől, és egy ilyen szabadság nyomán valamennyiüket ugyanazt az izgalom ragadta el. A hajó egyenletesen szelt kis hullámokat, melyek nekiloccsangattak, pezsegve szétperegtek, majd mindkétfelől keskeny szegélyt hagytak buborékokból és habokból. Felettük a színtelen októberi ég hártyafelhős volt, mintha faanyag tüze kanyarítana oda gyér füstöt, és csodásan sós és üde volt a lég. Tulajdonképpen hideg volt ugyanakkor ahhoz, hogy helyben maradjon az ember.” – Messzeség (1915) Tandori Dezső fordítása

„Elvesztünk, ki-ki magában.” – A világítótorony (1927) Mátyás Sándor fordítása

„Minden különösebb erőfeszítés nélkül ki-be jártak egymás szivén-lelkén.” – Mrs. Dalloway (1925) Tandori Dezső fordítása

„Március volt, és fújt a szél. De nem “fújt”. Hanem csapkodott, csattogott. Oly kegyetlen volt. Oly elviselhetetlen. Nem csak arcokat sápasztott, orrokat vörösített: szoknyákat cibált; szálfa lábakat tárt, csontváz térdeket, bokákat. … Olyan volt ez a szél, mint a sarló, mely nem hasznosan vágja a rendet; csak rombolva nyiszál, irt, ebben van gyönyörűsége. Egyetlen lökéssel színeket oltott ki… Rothatag leveleket kavart meg ez a szél, méltatlan létezésük maradék lendületét adta; kigúnyolta őket, csúffá tette, holott semmije se volt, amit a csúfság, a gúnytárgy helyére helyezhetne. Hulltak, alá.” – Az évek (1937) Tandori Dezső fordítása

„Az emberi szív feledékenysége sebezhet, a hálátlanság égethet-marhat, de ez a hang, ez az évről évre végtelenül áradó hangfolyam magába old bármit; ezt az esküt, ezt a teherautót, ezt az életet, ezt a vonulást, körülvesz, beborít és magával sodor mindent, akár a gleccser jegének durva sodrása egy-egy csontszilánkot, kék virágszirmot, tölgyfarönköt; és görgeti-görgeti egyre.” – Mrs. Dalloway (1925) Tandori Dezső fordítása

„Mi az élet értelme? Ennyi volt az egész – oly egyszerű kérdés; csak ahogy múlnak az évek, mind inkább körülkeríti az embert. A nagy felismerés nem jött el eddig soha. A nagy felismerés nem is jön el talán soha már. Helyette mindennapi, kis csodák adódnak, megvilágosodások, váratlanul gyufaláng villan a sötétben: íme, mint most ez.” – A világítótorony (1927) Mátyás Sándor fordítása

„Soha még két ember nem volt olyan boldog, amilyenek mi voltunk. Soha senki nem szeretett úgy, ahogyan mi szerettünk.” – Messzeség (1915) Tandori Dezső fordítása

„Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V.” – ezt írta férjének hagyott búcsúlevelében, mielőtt öngyilkos lett. (1941) Tandori Dezső fordítása

• irodalom kultúra virginia woolf

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!