Mike jelenti a spanyol tengerpartról 2. rész
Hogy milyen itt vezetni? Ah, felejtsd el. Az első élményem, emlékszem, igen meghatározó volt. Éppen előztem valami tötymörgőt, ahogy otthon azt megszoktam a még pont beférek módszerrel. Mármint a szembejövőhöz képest. Igazából még rá is hagytam egy kicsit. Kényelmes előzésnek indult nem az otthon megszokott épp hogy hárman még elférünk a két sávban.
Ahogy visszahúzom a kormányt látom ám, hogy a szembejövő lelkesen villog és integet a kezével. Ah persze. Trafipax. Ahogy otthon megszoktuk, satufék! Erre meg a mögöttem lévő dudál, meg csúszkál hülyén, jobbra-balra. Látom a tükörben. Nem értem. Ő nem látta, hogy trafipaxot jeleztek? Miért nem lassított? Hát nem? Hát de.
Jóval később tudtam csak meg, hogy itt nem jeleznek trafipaxot. Egyrészt nem igazán van olyan, hogy a falut jelző táblánál Kovács Kettő főtörzstizedes megbújik egy rozsdás Trabantban, hogy pont még elkapjon ötvenöttel. Ez nem a spanyol módszer. Másrészt a fixen telepített radarokat mindig jelzi előre tábla, így ahol azt akarják, hogy lassan menjek, ott van időm lassítani.
A kedves szembejövő természetesen erőteljes tiltakozásának adott hangot hogy EGYÁLTALÁN előzök! Tökmindegy hol, milyen sebességgel és még mennyire férek bele. Előztem. És ez a spanyolok számára valami felfoghatatlan, misztikus varázslatnak számít. Annyira rettegnek tőle, hogy nem is igen alkalmazzák a hétköznapi életben. Egyszerűen csak mennek annyival, amennyivel az előttük haladó megy. Ha az éppen egy önjelölt Lance Armstrong, aki azt hitte, na, majd ő felmegy harmincnéggyel az emelkedőn egyszusszra nos, akkor tizenhat kocsi megy mögötte tizenkettővel ékesen bizonyítva tévedését. Hozzáteszem a biciklisek ebből nem hogy nem tanulnak, hanem egyenesen még bátorításnak is veszik az ilyen autókonvojt. Szépen hatvanketten mennek egymás mellett, nem csak a saját, de néha még a szembejövő sávot is lefoglalva. És persze a szembejövők szépen kikerülik a birkacsordát. Mert ez egy ilyen ország.
Másik igazán érdekes dolog, amit nem ismernek az az index. Először meg voltam róla győződve hogy a spanyol autókból átadás előtt szépen akurátusan kiszerelik az indexkart, mint egyfajta feleslegesen nem odaillő nehezéket. Tudjátok, mint a rally autókban, ahogy a súlycsökkentés miatt mindent kidobnak belülről, csak egy hokedli van, amin egyensúlyozva a pilóta egy partvisnyéllel váltogat.
Nos nem. Megint tévedtem. Sok tévedésen vagyok már túl 11 év után. Miután kellő számú autóba benéztem és magam is adtam vettem párat rájöttem, hogy index az van a kocsiban. Csak éppen fogalmuk sincs róla hogy mire való. Előzni ugye nem szoktak tehát oda nem kell. Elindulásnál meg minek, úgyse néznek hátra, tükörbe sehova csak kivágnak és megindulnak. A kanyarodás más tészta. Az egy roppant kényes téma. Ebben van olyan, aki következetesen jobb kanyar előtt előbb balra húzza a kocsit majd miután már szépen átlépte a felezővonalat visszarántja és hirtelen bevág jobbra. Ezekkel semmi baj nincs. Ez maximum egy jobbról, amúgy szabálytalanul előző biciklist vagy motorost tud kifasírozni. De ott a másik! Aki galádul balra indexel, majd SOHASEM kanyarodik be. Csak megy. Ez engem kivéve senkit nem zavar, hiszen úgyse előzné meg senki. Én igen. Mindegy.
Jön a következő helyzet. Állok a kereszteződésnél és ki akarok kanyarodni balra. Jön egy kocsi nekem balról. Én várok. Elsőbbsége van. El kell engednem. Aztán mikor pont mellém ér, index nélkül bekanyarodik. És olyan tehetetlen, bamba képpel bámul egyenesen rám, a hülyére, aki a semmiért várt, hiszen rég kikanyarodhattam volna hogy, egyszerűen nem lehet rá haragudni. Nem a fenét! Én tudok csak igazán haragudni. Szoktam is néha dudálni, de ez mindig eredménytelen marad. Soha semmiből nem tanulnak és fogalmuk sincs róla, hogy miért dudálok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez