Miért pont ő? – A szerelem logikája, amit a pszichológia is alátámaszt
Nem véletlenül vonzódunk bizonyos emberekhez. A választásaink sokkal pontosabbak, mint gondolnánk: a lelkünk gyakran előbb reagál, mint az eszünk. Van, aki mellett megnyugszunk, másnál felpörög a rendszer, és néha épp az vonz, ami később fáj. A kérdés nem az, hogy „miért pont ő?”, hanem az: mi bennünk kel életre, amikor megjelenik?
A pszichológia szerint az érzelmi választásaink nem véletlenszerűek. Inkább olyanok, mint egy nagyon finomhangolt radar: észrevétlenül ismeri fel azt az energiát, amelyhez valamilyen régi mintázat köt bennünket akár gyógyító, akár romboló formában. Emiatt fordul elő, hogy bizonyos emberek szinte azonnal hatnak ránk, mások pedig még hosszú idő után sem érintenek meg.
A lélek ismeri azokat a mintákat, amelyeket a tudatunk már régen elfeledett
A kötődési mintáink adják azt a „belső térképet”, amely alapján reagálunk.
Aki biztonságban nőtt fel, könnyebben választ stabil kapcsolatot.
Aki viszont ingadozó érzelmi környezetben szocializálódott, sokszor pont azokat a jeleket érzi vonzónak, amelyek a feszültséget, bizonytalanságot vagy kiszámíthatatlanságot hordozzák.
Nem azért, mert ezt keresi.
Hanem azért, mert ezt ismeri fel szeretetként még ha már tudja is, hogy nem ez az, ami valóban táplálna.
Az első pillanat energiája többet árul el, mint hinnénk
A vonzalom biológiai és pszichés folyamatok összessége.
A testünk néhány másodperc alatt dönt: ki jelent biztonságot, ki hoz izgalmat, és ki az, aki mellett valami mélyebb réteg aktiválódik bennünk. Ezért van, hogy valaki mellett megmagyarázhatatlan nyugalmat érzünk, másnál pedig olyan intenzív húzást, amit nehéz figyelmen kívül hagyni.
Ez nem romantikus túlzás.
Ez idegrendszeri reakció + érzelmi memória + tanult kötődés.
A toxikus vonzalom logikája – amit nem szégyen megérteni
Amikor valakihez úgy vonzódunk, hogy közben fáj, annak mindig van belső oka.
– A bizonytalan figyelem dopaminlöketeket ad, ezért könnyű függővé válni.
– A hullámzó jelenlét újrajátszhatja azt, amit gyerekként megszoktunk.
– A kihívás érzete könnyen összekeverhető „mély kapcsolattal”.
A toxikus dinamika nem arról szól, hogy gyengék vagy naivak vagyunk.
Arról szól, hogy a rendszerünk olyan jelekre reagál, amelyeket korábban „ismerősként” tanult meg érzékelni.
A „miért pont ő?” mindig rólunk mond el valamit
A választásaink tükröt tartanak: megmutatják, milyen érzelmi mintákat hordozunk, milyen sebeket nem engedtünk még el, és milyen kapcsolódásra vágyunk valójában.
Aki saját magával békében van, békés kapcsolatra rezonál.
Aki viszont sokáig hordozott feldolgozatlan fájdalmat, gyakran olyan emberekhez vonzódik, akik ugyanazt a pontot érintik meg — egészen addig, amíg fel nem ismeri a mintát.
A felismerés pillanata minden új kapcsolat alapja
Az igazi fordulópont akkor érkezik el, amikor már nem csak sodródunk az érzelmeinkkel, hanem értjük is, mi miért történik.
Amikor rájövünk, hogy az „ismerős” nem egyenlő a „jóval”.
Amikor már nem a régi sebeink választanak helyettünk, hanem mi választunk tudatosan.
Ettől kezdve teljesen más dinamikák vonzanak be: nyugalom, kölcsönösség, jelenlét, tisztelet.
Nem azért, mert a világ lett jobb.
Hanem azért, mert mi váltunk más emberré.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez