Miért nem hoz megkönnyebbülést az, amit annyira vártál
Van, amikor az ember eléri azt a pontot, amelyről sokáig azt gondolta, hogy majd lezár valamit. Az új munka, az új város, egy kapcsolat, amelyre reményként tekintett. Kívül minden a helyére kerül, a környezet visszajelzései pozitívak, mégsem történik meg az, amire belül számított.
A megkönnyebbülés elmarad.
Ez nem feltétlenül csalódásként jelenik meg. Inkább egy halk felismerésként: a változás megtörtént, de a belső feszültség nem oldódott fel vele együtt. Nem lett könnyebb.
Elvárás és valóság között
A várakozás ritkán magáról az eseményről szól. Sokkal inkább arról az állapotról, amelyet hozzákapcsolunk. Azt reméljük, hogy egy külső fordulat majd nyugalmat, biztonságot, megérkezést hoz. Hogy valami végre lezárul, és nem kell tovább hordozni.
Amikor ez nem történik meg, könnyű azt gondolni, hogy rossz döntés született. Valójában gyakran nem a döntés volt téves, hanem az a feltételezés, hogy egy esemény képes lesz megoldani azt, ami belül keletkezett.
Miért nem az események oldanak fel
Az események megváltoztatják a körülményeket, de nem rendezik automatikusan a belső állapotokat. Ami hosszú idő alatt halmozódott fel, azt nem lehet egyetlen fordulattal feloldani. A belső hiány nem követi a külső sikert, mert nem ugyanabban a térben jött létre.
Ezért fordul elő, hogy a régóta várt pillanat után nem megérkezés, hanem csend következik. Amikor már nincs mire várni, a figyelem befelé fordul, és láthatóvá válik mindaz, amit eddig a jövőbe toltunk.
Belső hiány külső teljesítményekkel
A külső eredmények képesek elfoglalni az embert, de nem képesek betölteni azt, ami belül üres. Adhatnak struktúrát, ritmust, visszajelzést, de nem pótolják az önmagunkkal való kapcsolódást.
Amikor egy teljesítmény nem hoz megkönnyebbülést, az nem azt jelenti, hogy értéktelen. Inkább azt, hogy túl nagy feladatot kapott. Olyan belső terhet vettünk a vállára, amelyet nem lehetett volna elbírnia.
A megérkezés félreértése
A megérkezést gyakran egy külső ponthoz kötjük: majd akkor, ha… A valóságban azonban a megérkezés nem esemény, hanem belső állapot. Nem attól jön létre, hogy valami megváltozik körülöttünk, hanem attól, hogy megszűnik az a belső várakozás, amely mindent a jövőhöz köt.
Amíg a megkönnyebbülést kívül keressük, addig minden új fordulat csak ideiglenes megálló marad. Nem rossz, nem hiábavaló, csak nem végleges.
Amikor ez felismerhetővé válik
Az a pillanat, amikor az ember kimondja magában, hogy „ez sem hozta el”, nem kudarc. Inkább tisztulás. Annak a felismerése, hogy amit eddig eseményektől várt, azt nem lehetett volna kívülről megkapni.
A megkönnyebbülés nem akkor érkezik meg, amikor minden a helyére kerül, hanem amikor már nem várjuk el a külső változásoktól, hogy belső hiányokat oldjanak fel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez