Háromféle hűtlenség létezik. A romantikus, ami lelki válságok, és megrekedt élethelyzetek idején csodálatos, ajándék partnerrel kecsegtet. Aztán ott a vigasztaló, egy ezer sebből vérző, de újjászületni és véget érni egyaránt képtelen házasságban, ahol a felek végzetesen belefáradtak a csend hallgatásába. Ugyanakkor reménytelenül és gyáván beletokosodtak a megszokás rutinjába, így kilépni anyámasszony katonái.

A szenvedély oltárán azonban rövid, és nem túlságosan gyötrő hezitálás után, boldogan, és heves várakozással telve feláldozzák magukat, mert a boldogság nekik is jár. És ott a tartós párkapcsolatra, és elköteleződésre alkalmatlan macsó, akire mondhatjuk, hogy a vére hajtja, mégis, ha közelebbről jó alaposan megvizsgáljuk, nem több mint egy szegény, önbizalom hiányos, pattanásos kamasz, akinek elárvult, vagy sosemvolt férfiúi önbecsülése sürgős kezelésre szorul. Monogámiára képtelen, a női skalpok után strigulát húz, vadászat, és elejtés folytonosan megújuló íze nélkül a házasélet csak unalmas, langyos pocsolya.

Photo by CoffeeAndMilk / GettyImages

Miért lép félre a nő? Szent meggyőződésem az, hogy az a nő, aki érzelmi biztonságot él meg a párkapcsolatában, vagyis boldog, és elégedett, az soha nem jut el a megcsalás gondolatáig sem. Egy nő, ha tisztelik, ha figyelnek rá, ha teljes értékű, izgalmas nőként tekintenek rá, akkor nem fogja kockára tenni azt a vatta puha, védelmező, szeretetteljes közeget egy idegen gyönyörért, mert nincs szüksége rá. Nem veszélyezteti a kapcsolatát, és ha pillanatokra kibillen ez a szép, biztonságos tiszta érzés az egyensúlyából, akkor sokkal fontosabb számára a problémák kibeszélése, és azok mielőbbi rendezése. Mert bárhogyan történjen is, nincs visszaút.

A csalást nem lehet egy tollvonással áthúzni, mert nyugodtan állíthatják az ellenkezőjét, soha nem találnak majd vissza ahhoz az ártatlansághoz, intimitáshoz, ahhoz a bizalomhoz, amit azelőtt éreztek. Az érzékenyebb lelkű nők sokáig marcangolják önmagukat, amíg végül a gyöngédség, és figyelem iránti kínzó éhségük egy idegen karjaiba sodorja őket.

Mondhatjuk, hogy amíg a férfit vadászösztön, bizonyítási kényszer, vagy szexuális elhanyagoltság hajtja, addig a nőt sokkal inkább érzelmi okok vezérlik. Az indíttatás mindegyiküknél ugyanaz, nem érzik biztonságban magukat a kapcsolatukban. Elveszítik színeiket, megszűnnek vibrálni, a hétköznapok robotjaivá válnak, és már önmaguknak sem tetszenek. Ám gépies mozdulataik nem tűnnek fel senkinek, mert a kávé és a gyerek uzsonnája reggel ugyanúgy odakészítve, és nevetés is van, bár egyre erőltetettebb. És szex is van néhanapján, bár a gyönyör inkább hamis, és megjátszott. Valami fontos hiányzik, valami alapvető, mint a kocsiból a benzin, vagy egy legyengült, beteg testből a vitaminok, melyek megújítanák, feltöltenék a fáradt sejteket. Valami, ami feltöltené színekkel és élettel ezt a legyengült, megfáradt, energiáit vesztett kapcsolatot. Amitől új erőre kapna, amitől visszaköltözne a spontaneitás, lenne őszinte nevetés, és lenne csodás, őszinte, észveszejtő gyönyörérzés.

• hűtlenség megcsalás nő

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!