Megrekedő kapcsolatok labirintusában próbáljuk megtalálni a kivezető utat, de félelmeink, frusztrációink szorításában nem jutunk előre, csak egy helyben toporgunk. Sokszor érezzük úgy, hogy az időnket pazaroljuk, csak még mélyebbre húzzuk egymást, és törött szívünkkel csak összetörjük másokét.

Miért félünk elköteleződni? Félelmek, szorongások, feldolgozatlan múlt, elvarratlan szálak, gyógyulatlan sebek csúfítják a lelkünket, és gyakran a párkapcsolatba terápiát várva érkezünk, ahol majd energiával, életerővel töltődhetünk fel, és kiürült érzelemraktárainkat is rendszeresen újratölti majd valaki. Sokan csak elveszik ami kell, mintha csak egy puszibolt lenne az: gyöngédséget, odafigyelést, szexet, elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. És amikor a másik széttárja a kezét, hogy elnézést, kifogyott a készlet, hozz is magaddal valamit, ha elvenni akarsz, akkor értetlenül állnak, mit, hol ronthattak el.

Mindig ott lapul a kétség, minden egyes találkozásban. Ott vannak a félbehagyott utalások, hogy „nem vagyok még túl az exen”, és „nem állok még készen egy új kapcsolatra”, és nem merjük megkérdezni, hogy akkor mi dolgunk van nekünk egymással. Szavak nélkül is ráébredünk, hogy találkozásunk csak időrabló megállóhely, vagy önbizalom izmosító, két kapcsolat közötti szexuális ámokfutás. Egyik éretlen, szárnyalni képtelen kapcsolatból a másikba sodródunk, és vonszoljuk elvárásaink, sebhelyes önbecsülésünk, érzelmi éretlenségünk súlyos csomagját. A tiszta, őszinte szavak hiányoznak leginkább, és a szándék, hogy elég bátrak legyünk szeretni, megmutatni igazi, retusálatlan arcunkat. Ne bújjon meg a kétség minden egyes találkozásban. Ne legyenek bújtatott utalások, amikor a másik ember már éppen kötődni, bízni kezdene, ne legyünk egymásnak ideiglenes sebgyógyító megállóhelyek, ahonnan bármikor távozhatunk egy másik vonzóbb opció kedvéért.

Olyat keress és olyat láss meg, aki elsősorban Ember, érzelmi intelligenciával, önismerettel, emberismerettel, lelkiismerettel, szívvel. Szeretni csak meztelen lélekkel lehet, de ma nagyon félünk attól, hogy valaki meglát ebben a meztelenségünkben. Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségének rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat, nem köteleződünk el. Elköteleződés nélkül pedig nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.

Érett érzelmek kellenének, ahol biztonság és bizalom van, ahol lepakolhatjuk a múltcsomagot, és ahol ott van ő, aki óvatos kezekkel, szeretettel segít kicsomagolni. Mindannyian ilyen őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk, de nagyon sokszor nem tudjuk kivárni ezt az állapotot, pedig egy párkapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell. Lassan lépegetünk egymás felé, minden nap közelebb és közelebb férkőzünk egymás szívéhez, de kapcsolatunk nem tud fejlődni, magasabb osztályba lépni, szerelmes szövetséggé alakulni, mert nem adunk valódi esélyt, az első konfliktus megjelenésével csalódottan állapítjuk meg, hogy nem megy ez nekünk.

• elköteleződés elköteleződéstől való félelem párkapcsolat társ társszerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!