Van valami az ünnepekben, ami nem hagyja, hogy csak kívül készüljünk. A karácsony nemcsak díszeket, hanem régi érzéseket is előszed. Olyanokat, amelyekről év közben azt hittük, már rég túl vagyunk rajtuk. A karácsony visszakapcsol a régi szerepeinkbe

A családi dinamika nem tűnik el attól, hogy felnőtté váltunk.
Egy illat vagy egy hagyomány elég ahhoz, hogy újra belépjünk azokba a szerepekbe, amelyekben gyerekként voltunk: ki az, aki mindig enged, ki az, aki túl sokat vállal, ki az, aki a csenddel oldja a feszültséget.
Nem azért történik, mert „nem léptünk tovább”, hanem mert az ünnep visszahozza azokat a mintákat, amelyekben a személyiségünk kialakult.

A teljesítménykényszer ilyenkor erősebben dolgozik
A karácsony paradox módon egyszerre szól a meghittségről és a megfelelésről.
Legyen szép a ház, legyen jó a hangulat, legyen minden időben kész  és közben maradjunk nyugodtak.

Ez a kettő együtt könnyen aktiválja a régi automatizmusokat:
* aki mindig mindent egyedül csinált, most is így tesz,
* aki feszültségnél visszahúzódik, ilyenkor is elcsendesedik,
* aki békét akar, most is túlrendezi a helyzeteket.

Az exek nem a személyük miatt jutnak eszünkbe
A legtöbb ember nem azért gondol vissza a volt kapcsolataira, mert tényleg vissza akar menni.
Az ünnepek egyszerűen ráerősítenek a hiányokra. És ahol hiány keletkezik, az agy automatikusan előveszi azokat a történeteket, amelyekhez érzelmi lenyomat tartozik.
Nem az ex hiányzik, hanem az érzés, amit egyszer mellé társítottunk: biztonság, közelség, figyelem.
A nosztalgia pedig hajlamos megszépíteni azt is, ami valójában már nem működött.
A magány érzése ilyenkor kontrasztosabb
Nem attól erősödik fel, hogy egyedül vagyunk, hanem attól, hogy minden vizuális jel arra utal: „ilyenkor együtt kell lenni”.
Ez a kontraszt érzékenyebbé tesz.
Mégis fontos tudni: a magány karácsonykor nem objektív állapot, hanem felerősödött érzelmi reakció. Egy tükör, amely ilyenkor közelebb kerül.
Miért érintenek ennyire a régi minták?
Mert ilyenkor lassulunk le annyira, hogy észrevegyük őket.
Év közben tovább rohanunk. A karácsony viszont előhúzza a háttérben futó érzelmi programjainkat  jókat is, rosszakat is.

Mit kezdjünk vele?
A megoldás nem az, hogy minden érzést megmagyarázunk vagy újraértelmezünk.
Hanem az, hogy felismerjük: ami feljön, az nem biztos, hogy mai igény. Lehet, hogy régi reflex.
Érdemes különválasztani:
* mi az, ami tényleg hiányzik most,
* és mi az, ami csak a megszokás miatt mozdul meg bennünk.
A kettő nem ugyanaz.
A karácsony nem érzelmi vizsga, csak egy helyzet, amelyben jobban látszik az, ami bennünk mozog. Ha ezt tisztán látjuk, az ünnep nem szétszed, hanem helyére tesz.

• egyedüllét karácsony

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!