Tudod, én soha nem voltam szerelmes a férjembe. A mostohanővéremhez járt fel szobára egy-egy italgőzös este után. Így ismertem meg, véletlenül.

Belém habarodott már az első percben. Gondolhatod, hogy őrjöngtek a házban. A drága nővérem napokig hisztériázott, járkált fel alá, mint egy veszett holdkóros kisírt szemekkel, esti pongyolában naphosszat. De akkor már késő volt.

Mostohaanyám rátette a kezét apám vagyonára, miután meghalt szegény öreg. Anyám rég elment, azután hozta ide ezeket a furcsa népeket. Sosem értettem őket. Különös szokásaik voltak. Délben keltek, zabpelyhet ettek, frissdzsúzt facsartattak, szemfedőben aludtak. Napközben kávézóba jártak, este bisztróba vacsorázni.

Abban az évben kezdtem az egyetemet, alig mozdultam ki, udvarlóm nem is akadt. Loholt utánam egy két komolytalan diák vagy tanársegéd, de mit sem törődtem velük. Nem foglalkoztam semmivel, egyetlen utat láttam, a tanulást. Akkor még nem hittem, hogy másképp ki lehet törni ebből a rémuralomból. Apám halála után ugyanis nagyon elmérgesedett a helyzet. Tudod, van olyan ember, aki csak addig mézes mázos, míg érdeke kívánja, aztán ha az megszűnik, egyből kimutatja foga fehérjét. Ilyen volt mostohaanyám is a két lányával együtt. Amíg élt szegény öreg, nem bántottak, de apám halála után minden megváltozott.

És akkor találkoztam a mostani urammal. Épp a konyhában ültem, amikor lebotorkált a nővérem szobájából. Tudtam, hogy kikerülhetetlen dolog fog következni. Órákon át beszélgettünk onnantól fogva minden éjszaka, amikor nálunk hált. Kedves volt, arca kicsit sápadt. Egy igazi herceg állt előttem szőke hajjal, épphogy fehér lova nem volt. Szóval ott, azon az estén, a konyhában, a hamuval összekevert köles és a tankönyvek között történt valami. Kipattant egy szikra és lángra lobbant. Persze én semmi mást nem láttam, csak a menekülési útvonalat és tudtam, hogy ez a férfi gondomat fogja viselni egy életen át. A dolog persze hamar kiderült. Mostohaanyám óriási csetepatét rendezett, elzavart a háztól. Persze így előidézte a számukra elképzelhető legnagyobb bajt, hogy a kiszemeltjük megkéri a kezem. Ezzel nem számoltak.

Mindennek már tíz éve. Szépen csendben éldegélünk. Gyermekeink nem születtek. Az uram gyakran jár külföldre üzleti ügyben, roppant elfoglalt ember. Nem nevezném éppen jó házasságnak, de életem biztonságban van. Mostohám elherdálta apám vagyonát. Nővéreim vénlányok maradtak. Azóta is irigykednek fényűző életemre, pedig hidd el nekem, nincs ebben semmi pompás. Szerelem nélkül, gazdag férjhez menni olyan, mint a legkietlenebb sivatagban botorkálni díszes kerámiák és ragyogó gyémántok között, folyton csak azt az egyszerű kis lételemet keresve, amit a víz jelent az életben, vagy a szerelem.

• kékharisnya mostoha Hamupipőke

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!