József Attila ordítva, toporzékolva követelte a feltétel nélküli szeretetet a nőktől, azt a szeretetet, amit a Mamától soha nem kaphatott meg. Egész életében szerelmes volt. Mindössze harminckét évet élt szeretetlenül, nincstelenül, árván, és nem volt neki se istene, se hazája, de mindvégig gyönyörűszép, tiszta szívvel élt. A boldogságot hajszolta sóváran, és mindennél jobban vágyott arra, hogy szeressék. Kenyérre, elismerésre, ölelésre éhezett.

„Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.”

1905 április 11-én az öt és fél kilós csecsemő természetes úton született a ferencvárosi Gát utca 3 körfolyosós bérházának szoba konyhájában. Apja eszelősen vágyott egy fiúgyerekre, aki egy furcsa álom hatására választotta a hun király nevét, pedig az Attila keresztnév akkori igen ritka volt a külvárosi prolinegyedben.

A magyarul alig tudó munkanélküli szappangyári munkás 1908-ban eltűnt a családja életéből, ekkor Attila három éves volt. Amerikába próbált disszidálni, de csak Romániáig jutott. A szegény mosónő három gyerekkel maradt egyedül, és kilátástalan helyzetük miatt súlyos depresszióba esett, tudomást sem vett éhes gyerekeiről, „csak teregetett némán”. Úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, napszámos munkát is vállalt, de így sem volt képes eltartani a gyerekeit, akik folyton éhesek voltak. Attila libasültről, és jó ruháról álmodott, meg arról, hogy öt forintért kuglert vesz, de még inkább az anyai szeretetre, dédelgetésre, a feltétlen elfogadásra áhítozott. Többet érezte a mama tehetetlen dühéből fakadó ütlegelését, mint simogató kezét.

Attila név nincs, nem létezik

Az öcsödi nevelőszülőknél elszenvedte a fizikai és lelki bántalmazás különböző fokait, legnagyobb gyermeki fájdalma volt, hogy nevelőszülei még a nevét is kétségbe vonták, gonoszul hajtogatták, hogy Attila név nincs, nem létezik, ezért József Attilát Pistaként ismerte mindenki Öcsödön, így dolgozott a földeken, és így kezdte az elemi iskolát. Hétéves volt, amikor visszakerültek a Mamához, és a gyermek Attila napja nagy részét az utcán töltötte. „Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)” A Mama 1919-ben hosszú szenvedés után meghalt méhnyakrákban, a tragédia, az örök hiány kötészetében mély nyomot hagyott. E naptól kezdve öngyilkossági kísérleteivel, önsorsrontó viselkedésével többször ijesztett rá testvéreire.

„Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, nem adoptálhatlak”

A Vágó Márta – szerelem volt az első, fuldokoló kapaszkodása a boldogságba, és a józan, polgári megállapodottságba. De Márta nem volt elég bátor, hogy vállalja a szerelmüket, a közös életet egy költővel, akinek kenyérre is alig futja.

„Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted!”- írja Vágó Márta búcsúlevelében.

• józsef attila költészet magyar irodalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!