Sokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.

Egyszerű a miért, közben mégsem. Mert mi érzünk, aki véleményez, ő pedig nem. Akit megkérdezünk ő érvel, ésszerűen és tárgyilagosan hogy miért igen vagy nem. De mi nem tudunk az élet minden pillanatában észnél lenni. Főleg akkor nem, ha érzünk. Viszont csak mi tudunk tenni azért, hogy történjen az élet. Az élet, amiben mi vagyunk benne, amit csak mi érthetünk meg.

Rengeteg módon értelmezhetjük az időt. Gondolhatjuk kevésnek, lassúnak, gyorsnak de leginkább azt érezzük, hogy túl kevés. Ezért sietünk mert nem akarunk lemaradni. Bizonyos kor után azért joggal gondolunk a jövőre, hogy miként szeretnénk és hogyan. Persze ez javarészt máshogy alakul, jó esetben pedig részleteiben megkapjuk azt. Mert mindig lesz valami ami nem kerek, lesz lemondás és olyan helyzetek amikben a megértés és a továbblépés az ami irányt adhat nekünk.

Évekig lehet halogatni egy döntést, például azt, hogy elköltözöl külföldre, vagy megtanulsz egy új nyelvet. Évekig gondolkozhatunk hogy miként formázzuk meg a valóságot a gondolatokból, álmokból, de számolni kell azzal is, hogy ennyivel később fogunk megérkezni. Mert a napjaink elszaladnak, úgy hogy közben csak vágyakozunk és sóvárgunk azután ami csak rajtunk múlik. Nem látjuk a valóságot, mert eltakarja az amit beleképzelünk. Vannak mégis olyan fontos  elkerülhetetlenségek amiket nem hagyhatunk egyszerűen megtörténni. Mert lehet, hogy a nyelvtudásodnak vagy a külföldre költözésnek kevesebb a jelentősége mint annak, hogy mivel töltöd a mindennapokat, amiben jól kell érezni magadat. Mert most élsz, ma és nem a tegnap történéseiben, nem a holnap kifürkészhetetlenségében, hanem a most-ban.

Csak úgy belém csapott a felismerés, hogy mennyi minden vagyok amit elnyomok magamban, csak azért, hogy más ne érezze magát rosszul miatta. Ami igazából nem is az én problémám. Őszintén, hiszem hogy büszkének kell lennünk önmagunkra. Mindegy hogy a papírjainkra vagy a házasságunkra vagyunk büszkék, a lényeg hogy tudjuk becsülni amink van. Mert ami most van az ad valamit a mában de egy pillanat alatt megváltozhat. Ha pedig nem adunk elég figyelmet és szeretetet azoknak akik fontosak nekünk, egy idő után elhiszik majd,hogy nem is olyan értékesek.

• lélekhangok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!