Nemrégiben volt szerencsém Aszlányi Károly Sok hűhó Emmiért című könyvét olvasni, és a felettébb szórakoztató élmény kapcsán arra jutottam, hogy ez az író aztán tényleg tudta mi fán terem a nő. A történet egy kifinomult, művelt arisztokrata csöppet sem hétköznapi találkozását írja le a szerelemmel, Emmivel. A hölgyeményt már nehezebb lenne számomra elfogultság nélkül jellemezni, de szerencsére ezt megtette helyettem az író (szintén nem elfogultság-mentesen, de legalább roppant frappáns módon).

„Akivel ​Emmi megtörtént, utólag se talál magyarázatot – akár az ember, aki a fejére esett. Emmi lop, csal, bánt, komisz és hazudik és jó vele lenni. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni – itt van mindig, mint ráadás, vagy talán minden baj eredő oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól.”

Azt hiszem, már egy kicsit itt beleszeretünk a műbe és Aszlányi stílusába. Olyan gondolatokat sikerült szavakba öntenie a női lelkek rejtelmeiről, amelyeket talán mi magunk sem tudnánk pontosabban megfogalmazni, emellett pedig tökéletesen érzékelteti mennyire faramuci helyzet is szerelmesnek lenni.

„De kérem, férfiak, jegyezzük meg ezt: lehet valakit szeretni, akit nem ismerünk. De nem lehet valakit ismerni, akit szeretünk.”

„Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.”

„Szerettelek, és mégsem hittem, hogy viszontszeretsz, s hogy ez a végcél: hát szerettelek, de nem akartad, vagy akartalak, de nem szerettél.”

„Megpróbálta simogatni a jégesőt, feleségül venni az árvizet és szakítani a földrengéssel. Nézd, olvasó: így harcolsz a nőért, amikor szeretnéd; ellene, amikor a tiéd; és szeretnél végül megszabadulni tőle, amikor már rég a tiéd. Még egyszer mondom: a nő erősebb nálad, függetlenül attól, milyen szabadságjogai vannak; erősebb, mert te mindig kívánod őt, ő pedig csak időnként téged. Erősebb nálad, mert szebb és igényesebb. Erősebb nálad, mert te gyöngébb vagy nála. Mert ha ütöd, neked fáj; ha bünteted, te szenvedsz; ha elhagyod, te vagy elhagyott; ha boldoggá teszed, ő lesz boldog, és ha boldogtalanná teszed, te leszel boldogtalan.”

„Két ember nem szeretheti egymást egyszerre, egyformán, egyidejűleg.”

„Régen azt hitték, hogy ledér nők néznek kihívóan. Tévedés. Ledér nők behívóan néznek.”

„- Remélem, nem tartja udvariatlanságnak, ha megállapítom: maga az ismeretségünk első félórájában annyit hazudott, hogy az egy hosszú házaséletre elég lenne. (...)
- Minden férfinak ez a baja. Olyankor és olyasmit kérdez, amikor és amire hazudni kell.”

„Amint csak a szegény ember ismeri a boldogság fogalmát, álmaiból: úgy csak a boldogtalan szerelmes érzi a szerelem igazi ízét”

„Megtörten csillanó szemeiben látnom kellett, hogy most ő is csak idegeinek és ösztönének játékszere, és ez volt az, tudom, amit mindig kívántam! Asszonnyal kapcsolatban hazugságról és igazmondásról beszélni reménytelen. Vannak üres órái, amikor zavart és zavaró, mert nem tudja, mit akar, vagy nem akarja, amit akar; de vannak percei, amikor nyilvánvaló, hogy szeretni akar, szeretnie kell, szeretni szeretne!”

„Az igazi szerelem háromszor ér véget. Egyszer a nő számára, egyszer a férfi számára, és egyszer, amikor bevallják egymásnak.”

Csiszár Lilla

• aszlányi károly idézetek könyv

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!