Meghívó sehová

A jövőheti partira van meghívód? Az új klub előtt irtó sokan állnak, kissé bajos a bejutás. Ismerem a tulajt, szerezhetek jegyet. Kár lenne kihagyni, hisz jelen lesz a város. Nekünk is ott a helyünk anyukám.

Gyönyörű nők tűsarkú topánban, mesés ruhák, remekre festett arcok, pompás pózok. Százezres pezsgőt rendelnek, körbevizslatnak, a semmiről csicseregnek. Nevetnek és a külvilág őket irigyli. Tökéletesek. De csak messziről. Mesterien űzött játék ez egy olyan színházban, ahová nap, mint nap millióan váltanak jegyet. A statiszták viszont – miután lehull a függöny – egyedül térnek haza. Lemossák a festéket és sírnak.

Drága rongy a padlón, a finom cipő csupa sár. Alkoholgőzös, üres hajnalon mind ugyanazt kívánják: bárcsak ne lenne ennyire magányos vállalkozás az egész. Másnap pedig kezdődik minden előröl. Sokszorjátszott tragikomédia a felkapott játékszínben, nagy rá a kereslet. Mindig ugyanazzal a szánalmas epilógussal fejeződik.

A fényűző lét masinája működik tovább. Virtuális falakra kitűzött fotókon hirdetik magukat, mint kelendő árucikket, a XXI. századi társadalom gondosan csomagolt termékét. Néhányan beleszülettek, a többséget viszont elkapta a gép. Olyan, mint egy drogbarlang, csakhogy itt a drága ópiátokat borsos árú luxuscikkekben mérik. A nők a drága holmikat akarják, egy jobb életet, a férfiak pedig ezeket a csoda nőket. A szép új világ cserekereskedelme ez, licit ötven kiló húsért. A csillogó színpadon nem ismerik a szerelmet. Nincs barátság és őszinteség, másmilyen rend dívik itt. Nem biztos, hogy meg kell érteni ezt az értékrendet. Nem lehet minden kóbor lelket megmenteni…

Szóval van ez a party, tudod, abban az új klubban. Eljössz? Nem lesz ott senki.

Szentesi Évi