Mit jelent elköteleződni? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk?

Megállapodni végleges döntés, megalkudni pedig azt jelenti, kompromisszumot kötök, és egy időre porvédő takaróval fedem le az álmaimat, mint nyári lakban a bútorokat szokás. Megalkudni azt jelenti, hogy eleget masíroztam a szerelem sivatagában elvárásaim és ideáljaim paramétereit szorongatva a kezemben, eleget pipáltam, és ikszeltem, most elfáradtam, nem leszek többé maximalista, lassan bealkonyul életem ege, az idő zakatolva halad, és nekem nincs sok belőle. Ezért a nagy Ő helyett az éppen megfelelőt választom, az aktuális jófiút, megalkuszom mellette, mert úgysem létezik igazi.

Igazából elvárás, és ideál paraméterek nélkül kellene elindulnunk, és a menetelés végén megértenénk végre, hogy az elköteleződés nem a szerelmi maximalizmus, az elvárások rugójára jár, semmi köze mindehhez. Megállapodni azt jelenti, hogy döntöttem, és bármilyen szelek fújják körbe közös világunkat, mégsem érzem azt, hogy kátyúba jutott a kapcsolatunk. Nem kell kompromisszumot kötnünk, nem kell mosogatólével leönteni az álmaimat, és nem kell nekünk csend, sem szerelmi szájkosár, kimondhatunk mindent, ami a szívünkön, az a szánkon. Megalkuvónak lenni azt jelenti, hogy valamicskét mindig megtartok magamból, és neked oda egészen tilos a bemenet, enyém marad a jövőképem, a karrierem, az ágyam, az asztalom, te csak limitált időre veheted azokat bérbe, használhatod, ahogyan használsz engem, és én, használlak téged. Használlak magány ellen, mert végül is jófej vagy, jó társaság, és használlak a megfelelő szexuális komfortérzetemre, használlak kulturális eseményekre, a kísérőm vagy, és én a tiéd.

Akik megalkuvók, azok elvannak. Akik megállapodnak, azok egy sokkal magasztosabb, intimebb zónában utaznak, felbecsülhetetlennek tartják az elköteleződés biztonságát. Ilyenkor nem csak a színes, csillogó, tetszetős oldalamat mutatom. A döntés megszületett bennem, hozzá hű leszek, vele megelégszem. Innentől kezdve hagyom, hogy formáljon engem és egymás közelségében folyamatosan csiszolódjunk. A társamat nem tekintetem élettelen fabábúnak, akin időnként faragok egyet, és addig farigcsálom a személyiségét és a külsejét, amíg el nem éri a nekem tetsző normát. Ez súlyos zavarokat idéz elő a másik önértékelésében, a túlzott dominanciától egy idő után menekülni kell, egy ilyen kapcsolatban képtelenség kiteljesedni. A birtoklási vágy, az érzelmi éretlenség, a féltékeny fájdalom kikezdi a valódi szövetséget.

• döntés elköteleződés hűség megalkuvás párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!