Sokszor sok helyen olvastam már, hogy meg kell érteni a bántalmazót is - hiszen biztosan a traumatikus gyerekkora miatt lett olyan, amilyen, őt is bántották, azt sugallva, szegény nem tehet róla, hogy bántalmazza - érzelmileg, pszichológiailag, fizikailag a környezetét.

Én azt gondolom, hogy ez a felfogás egy tévút, ami az áldozatok hibáztatásához vezet. Ami meg nyilván könnyebb, mint elsimerni, hogy a gonosz(ság) igenis létezik.

Mert a viselkedésnek lehet oka igen, a trauma, a rossz gyerekkor meg miegymás, de akkor hogyan lehet az, hogy sokan, akik hasonló sorsból jönnek, mégis teljesen másképp viselkednek a körülöttük lévőkkel?

Hogyan lehetséges?

Úgy, hogy ezek az emberek másképp döntöttek. Készek voltak arra, hogy megtörjék a rossz mintát és szembenézzenek a démonaikkal. Készek voltak arra, hogy saját sebzettségüket gyógyítsák és ne másokon próbálják megtorolni azt. Tiszteletet érdemelnek.

A felelősséget pedig oda kell tenni, ahová való - a bántalmazó vállára.

Mindazok pedig, akik olyanokat mondogatnak, hogy

- másnak nagyobb gondjai is vannak,

- ne vegyél mindent magadra,

- minek mentél oda,

- minek hagytad,

- bocsássál meg, meg hasonlók, egyszerűen nem tudják, miket hordanak össze vagy maguk is a bántalmazók táborát erősítik.

És nem azért kell értenünk, miért bánnak velünk egyesek úgy, ahogy, hogy ezáltal felmenthessük őket, hanem azért, hogy megértsük, mindez nem rólunk szól.

Nem azért nem szeret, mert nem vagy szerethető, hanem azért, mert nem tudja, mi a szeretet.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• áldozathibáztatás bántalmazó bántalmazó kapcsolat pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!