Még harminc szeptember

Ideért az ősz taknyosan, dideregve, hogy vártam én ezt a ragacsos nyár alatt. De nem a hűvöstől lettem náthás, hanem az allergiától a parlagfű miatt. Tudod, ennek ilyenkor van szezonja, októberre vége lesz – mondják a doktorok, akiknek egyre ritkábban hiszek.

Nincsen olyan nap, Ilonka, hogy ne gondolnék a halálra. Úgy látszik, ez már ittmarad nekem. Olyan szép az új szeptember, ilyenkor még a halálra gondolni is sokkal gyönyörűbb. Odakint esernyővel rohangálnak az utcán a bódult emberek, akik siratják a nyarat. Nem tudják, mit beszélnek, nem értek meg az igazi szépségekre, mind bolondok, hogy a nyarat dicsérik, és képtelenek felismerni a valódi titkokat. Nézd meg a pirkadatot, ha fel bírsz kelni reggel. Én egy ideje rendre hajnalban kelek. A betegség óta ezt megkaptam örökbe. A szerveim átálltak, olyanok lettek, mint az öregek órarugója, élvezni akarják a napokat, azt hiszi ezek lesznek az utolsó napok. Nem akarok hazudni se neked, se magamnak, tudja mindenki, hogy bármikor visszajöhet a kórság. Éppen ezért gondolok sokat a halálra reggel, amikor felkelek a halványsárga pirkadatban, éjjelre éppen ezért direkt fennhagyom a redőnyt, hogy lássam az őszi reggel okkerét. Szeretem az utca moraját is ekkor, az emberek visszatérnek a megszokott rendbe, nem rohangálnak éjjelente, felöltöznek rendesen, megjönnek a hosszú vakációkról, és valahogy mindegyik komolyabb lesz.

A nyár az pimasz, úgy hiszi, mindent lehet, még a betegségek is jobban terjednek, jobban ömlik szét a testben a rák is. De én nem félek a ráktól, meg a haláltól se félek, bár minden nap eszembe jut, de úgy gondolok rá, mint valami kellemetlen rokonra, aki egyszer eljött hivatlanul látogatóba, és alig bírtuk kitessékelni az ajtón. Azóta félünk, ne jöjjön újra többet, de azért könyvet írok róla, mégiscsak mély benyomást tett a kellemetlen rokon, bárkinek a rokona. Mert lehetne a tied is, Ilonka, de neked a lelkedet nem bántja semmi, így téged nem fog meglátogatni soha. Látod, miket gondolok? Megszemélyesítem a halált, inkább írnám csendbe’ a könyvet, nézhetném némán az esőkönnyes ablakon át a sok boldog és tudatlan embert, akik nem gondolnak a halálra. Ilyen járhat a fejükben: „Vajon miből fogom befizetni a villanyszámlát.” „Megvan-e még a piros clutch a boltban.” Bár meghagyta volna az Úr nekem is ugyanezt a problémát, ma nincs időm gondolkodni a befizetetlen csekkeken, sokkal nagyobb a baj annál.

Élni kell, tudom. Élni ebben a szeptemberben, élni jövőre is. Meg kell még írnom rengeteg könyvet, na nem annyit, mint a híres amerikai bestseller író, akit a romantikus regények királynőjének neveznek. Elég nekem néhány kiadvány is, de jó kiadványok legyenek azok. Kívánok még magamnak harminc taknyos és nyirkos szeptembert. És ebben a harminc szeptemberben egy férfit akarok szeretni. Nem kell eggyel se több, Ilonka.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!