Make love not war

Ez a mondat beleégett a szívünkbe, már-már mantraként mondogatjuk, sajnos gyakran elfelejtve, miről is szól igazán. A hippinemzedék alapmottója évtizedek után is fennmaradt, pedig hol van már Woodstock és a 60-as évek.

Igaz, visszajön néha a divatba a trapéznadrág és a virágos ing és megunhatatlan az akkori zenei kultúra, Janis Joplin, a Who, a Beatles és a Doors és minket is elkap olykor a szabadság szele egy-egy őrült szabadtéri koncerten, de hamar visszacsöppenünk a napi rutinunkba. Minden reggel elindulunk, hogy megkeressük a „betevőt”, egészségünket nem kímélve felépítsük az életünket, feszegetjük stressztűrő képességünk határait, hogy biztos egzisztenciát nyújtsunk családunknak és robot módjára hajtsuk azt a bizonyos taposómalmot. Persze, ha úgy alakul, megnézzük még a Hair-t és jókat nevetgélünk együtt a thaiföldi Phi-Phi szigeten lakó befüvezett rasztákkal, és talán egy-egy lázadóbb pillanatunkban meg is értjük a világnézetüket, de azonosulni velük a gyakorlatban nem tudunk. Mert bármilyen jó lenne kötöttségek nélkül élni, ez a mai világban a felelőtlenséget és az önfenntartás teljes hiányát jelentené. A hippi szó az angol hipster szóból ered, amely kezdetben a San Fransiscó-i Haight-Ashbury körzetébe költöző embereket jelentette. Idővel aztán, hip-nek hívták azokat akik menők és benne vannak a trendi dolgokban. A 60-as években viszont a szó jelentése megváltozott és inkább pejoratívvá vált, hiszen az anarchiában élő, feltűnően öltözködő és viselkedő, lázadó, az elidegenedett fogyasztói társadalomba beilleszkedni és dolgozni nem akaró fiatalokat nevezték így. Eredetileg a vietnámi háború ellen tiltakozó fiatalok csoportja volt az első valódi hippi megnyilvánulás New Yorkban. Ez az ifjúsági mozgalom volt az, ahol ezek az emberek közösségeket alkottak, együtt boldogultak, neveltek gyereket és a szabadelvűségüket hirdették szerte a világban. Minden nő anya és minden férfi apa volt, pszichedelikus rockzenét hallgattak, drogot, leginkább marihuánát és LSD-t használtak és a béke, tolerancia, szabad, gondolkodás, szerelem és szex értékeit népszerűsítették. A szexuális forradalom és a hippik üzenete elért a világ minden tájára, ezek a gyülekezetek Mexico-tól Ausztráliáig megtalálhatók voltak mindenhol a hatvanas, hetvenes években.

A hippikorszak ugyan rég lezárult, de ne gondoljuk, hogy ezzel együtt ők el is tűntek. A világ minden táján léteznek és talán feltűnő ruházatuk és tüntetéseik már nem annyira szembetűnőek, de eszméiket ugyanúgy vallva élik életüket. Míg a mai átlagember főbb utazóhelyei Olaszország, Spanyolország és Görögország, a hippik egészen más városokba látogatnak el szívesen. Legkedveltebb találkozóhelyeik manapság a következők: Ibiza - Spanyolország, El Bolson - Argentína, Nimbin - Ausztrália, Christinaia - Dánia, Arembepe - Brazília, Goa – India, Panajachel –Guatemala, Chefchaouen – Marokkó, Vancouver – Kanada, Kathmandu – Nepál. Így hát ha fent felsorolt helyek egyikét tűznénk ki úticélul idén nyárra, ne csodálkozzunk, ha a tengerparton sétálva, egy idegen fiatal lány margarétával a hajában mellénk táncol, és mosolyogva puszit nyom az arcunkra, szép napot kívánva!

Ábrahám Erika

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!