Luxusbusz a „brigádnak” – Mercedes V300d

Egyértelmű, hogy megjelenése alapján a kisbusz kategória csúcsát jelenti a Mercedes V-osztálya. A márkához méltó finom eleganciát sikerült belecsempészni a külső formatervbe. Így lesz a V-osztály méltó részese a teljes Mercedes famíliának. Ennek ellenére, hogy az a réteg, akinek ezt a modellt szánják, vajon ezt választja-e, az már egy másik kérdés, mert ugyan a belső formatervvel sincs egyáltalán probléma, de a funkció sok esetben háttérbe szorul.

Valahol a Mercedes-Benz tehet arról, hogy nagyok az elvárásaim minden téren a márkával szemben és bizonyos hiányosságokra komolyabb hangsúlyt fektetek, mint más márkák esetében. Egyszerűen azért, mert nagyon magasra helyezte a lécet még saját maguk számára is. Annak, aki a fejlesztésekben az élen jár ezzel sajnos számolnia kell.
A most futó harmadik széria 2014-ben jelent meg és azóta számos modellfrissítésen, ráncfelvarráson esett át. Legutóbb a központi infotainement frissítést kapta meg, így már ennél a modellnél is az úgynevezett MBUX rendszer fut, mint a személyautók közül mindegyiknél. Ezen a rendszeren már fut a telefon kitükrözésének lehetősége, amely hiányosság volt a korábbi modelleknél. A kezelőpanel a vezető jobbjánál található szépen kidolgozott felület, de természetesen közvetlenül az érintőképernyőről is vezérelhető. Harmadik opcióként pedig a Hey Mercedes felkiáltással közvetlenül is megbeszélhetjük a járművel, hogy mit szeretnénk módosítani (ez a funkció nem működik magyar nyelven). A mostani széria újdonsága még a 360 fokos kamera és a tökéletes hi-fi hangzást biztosító Burmester audio rendszer.

A frissítések ellenére, például a félig analóg műszerfalból kiindulva gondolhatnánk, hogy nem a legújabb designnal büszkélkedhet a V-osztály. Ez utóbbi viszont egyáltalán nem biztos, hiszen a vadonatúj Citan kishaszonjármű, amelyet csupán pár héttel ezelőtt mutattak be, pontosan ugyanezt a műszeregységet kapta. Így meg is kapjuk a választ, miszerint a V-osztályt a haszongépjárművek közül emeli ki a márka és nem a személyautó vonal egyik mellékága. Ahogyan a Citanból is elérhető személyautó változat, úgy tekinthető a Vito is a V-osztály párjának.
Nem kell viszont egyáltalán megijedni ettől, hiszen olyan vezetési komfort és környezet lett teremtve a V-osztály esetében, hogy a teherautós hatásnak még a nyomaival sem találkozunk. Egyetlen körülmény maradt meg, amiből a V-osztály kiindul és építkezik, ez pedig a tér.

A luxusbusz tesztelése során minduntalan összehasonlításokba mentem bele a szegmens legnagyobb versenytárs hasonló járművével, a VW Multivan-nel. Bár nem szokásom egy teszt során hasonló párhuzamokat felhozni, de ez esetben kénytelen vagyok ezt az elvemet feladni, ugyanis olyan rés szegmensről beszélünk, ahol gyakorlatilag ezen két járművön kívül senki nem ad az európai piacon hasonlót. Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a népautó és a luxusjármű gyártó azonos piacon versenyez, ugyanannak az ügyfélkörnek kínál megoldást. Mindezt azért sarkítottam ki ennyire, mert a VW Multivan által kínált megoldások egyáltalán nem népautósok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az árcédulán nem fogunk drasztikus különbséget felfedezni. Lehet valamelyik extra nem lesz benne az egyikben, vagy a másikban, de árszint szempontjából kb. ugyanott vagyunk, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a tesztelt V300d 2 literes, 239 lóerős, 500Nm nyomatékkal rendelkező és 9 sebességes automatával felszerelt változatának nincs is egészen megfelelő VW párja. Ennyire bátor lenne tehát a VW, vagy így alá áraz a Mercedes?

Utóbbi biztosan nem igaz, hiszen 34 millió forintos listaárával a V osztályt alá árazottnak azért nem merném hívni.

Annyi teljesen bizonyos, hogy külső jegyei, megjelenése és a teljes külső design alapján a V osztálynál nincsen szebb kisbusz a piacon. Nagyon elegáns, nagyon menő. Kifejezetten fenséges a külső. Az alufelnik pedig mint ékszerek mutatnak rajta.

A műszerfalról és a technikáról már beszéltem, de ki kell emelni még pár fontos részletet a belső térből, hiszen akárhogy is nézzük, ennek a kategóriának ez a legfontosabb része. Külön dicséret, hogy nem csak az első ülésen utazók kapnak maximális kényeztetést a fotelnek nevezhető üléseken, hanem a második sorban utazók is. Az székek itt is fűthetőek és szellőztethetőek. A mindenféle szögben állítható ülésekkel viszont két-három problémám is akadt. Egyrészt a combokat kevéssé támasztják meg, ami hosszútávon kicsit kényelmetlenné tette. Mindez következett abból a problémából, hogy a második és harmadik sor között, illetve ebben a szekcióban relatív kevés tér van. Gondolom így próbáltak plusz helyet teremteni, hogy elcsaltak pár centit az ülőlapból (kár volt).

Szóval a probléma, hogy amennyiben szembe fordítjuk a második és a harmadik sort egymással, nagyon kevés lábtér marad az itt ülők számára. Gyakorlatilag a lábakat kell alaposan átgondolva elhelyezni, ami mondjuk ki, annyira nem menő része egy utazásnak.
A harmadik probléma pedig a VW-nel való összehasonlítása alapján derülhet ki. A Mercedes második sorában elhelyezett székeit ugyanis egészen nehézkes módon lehet megfordítani, így kialakítva a tárgyalásra alkalmas helyet. Kiszedni még hagyján a bőrfotelt, de aztán beletalálni az üléseket megvezető sínbe a baromi nehéz székkel, amit görnyedve tartunk az utastérben nem az a feladat, amit örömmel teszünk. A VW ezzel szemben tengelyénél forgatható székeket kínál.
A hosszúsággal kapcsolatban egyébként tény, hogy azzal a helyzeti előnnyel bír a VW, hogy alapméretei a kompakt és a hosszított változata közé esnek a V osztállyal. Szóval pont az a 20cm hiányzott a hátsó térből az előzőekben leírtaknál a Mi tesztautónknál.
Tehát ha valakik erre a célra keresik a megoldást, feltétlenül a hosszított kivitelt ajánlom. A székek forgathatóságán ugyan ez nem fog segíteni (ez úgy is ritkább probléma lehet), viszont a térkínálat kérdésére ez ad megoldást.

Másfelől viszont az utastér és a felhasznált anyagok minősége, a napfénytető kellőképpen kompenzálja az utazókat és a Mercedestől elvárt minőségben utazhatunk. A hangrendszer tényleg tökéletes és szinte el is felejthetjük azt, hogy nem személyautóban utazunk. Egész pontosan olyan személyautóban, ahol menet közben is óriási térkínálatot kapunk, akár a kihajtható asztalon dolgozhatunk, étkezhetünk.
Ki kell emelni a pohártartót a második és elő üléssor között, amely nemcsak, hogy hűthető, hanem fűthető is. Az első autó volt életemben, ahol a reggeli kávém nem hűlt ki, amit a reggeli utazásomhoz szoktam magammal vinni.

A haladásért a korábban említett 1950 cm³-es dízelmotor felel. A vezetési stílus kapcsoló segítségével 2 üzemmód közül választhatunk. A sport és a komfort közül természetesen az előbbi választásakor gyorsabb reakciókat kapunk a rendszertől gyorsításkor és a váltó is érzékenyebben reagál.
Ami viszont a vártnál is pozitívabb, hogy a fogyasztása a Mercedes V osztálynak egészen kiváló. Autópályás túlsúly mellett 9,1 literes átlaggal jártunk a Mercedes luxusbuszával, amely átlag azért kiemelkedő, hiszen a jármű súlya a 2,2 tonnát is meghaladja és a tervezésekor egészen biztosan nem a légellenállás volt a legfontosabb mutató.

Apró hiányosságai ellenére tény, hogy a Mercedes V-osztály megjelenése és presztízse a versenytárs fölött áll. Praktikuma, kényelme talán néhány ponton elmarad, de egyrészről ez pótolható a hosszított kivitellel, másrészről pedig el kell fogadni, hogy a versenytársnak sok-sok évvel több tapasztalata van az ilyen buszok készítésénél.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.