Léteznek remek emberek!

Panaszkodunk, nem is ok nélkül, hogy nem találjuk a párunkat a világban, azt az embert, aki a másik felünk lehet, aki ránk tud hangolódni, akivel biztonságban érezhetjük magunkat. Helyette ott a sok csalódás, megcsalás, megaláztatás és a rosszabbnál rosszabb kapcsolatok, amelyek szinte minden erőnket felemésztik, s folyton megszólaltatják bennünk a kérdést: vajon lesz valaha jobb?

Szerintem a válasz határozott igen, még ha a jelek nem is erre utalnak – rögtön elmagyarázom az optimizmusom okát. Szenvedünk a szerelemben, kapcsolatról kapcsolatra járunk, szinte belehalunk a nehézségekbe, aztán valahogy kikászálódunk belőlük. Majd összeszedve minden bátorságunkat újra belevágunk, talán kevesebb hittel, mégis megpróbáljuk, ám sajnos nehezen alakulnak jól a dolgok… Mert annyiféle gond merül fel egy kapcsolatban! Alighogy megtanuljuk kezelni az egyiket, esetleg megfogadjuk, hogy többet a problémával és az embertípussal nem találkozunk, már benne is vagyunk egy másikban. Talán más problémákkal, könnyebbekkel, nehezebbekkel kell szembenéznünk, de mindenféleképpen valami olyasmivel, amit eleinte elnézünk, mondván, legalább nem olyan, mint X vagy Y, aztán kiderül, hogy ez az apró kis kompromisszum egyre csak nő, növekszik, és egyszer csak akkorára növi ki magát, hogy már képtelenek vagyunk tovább nézni, inkább kiszállunk ebből a kapcsolatból is.

Aztán kisvártatva, mikor túl vagyunk a sebeink nyalogatásán, kisírtuk, kihevertük a bánatunkat, vagy újra keresni kezdjük a nagy Ő-t, vagy magától talál ránk egy új szerelem, és kezdődik az egész elölről. Na de meddig jönnek a rosszabbnál rosszabb kapcsolatok? – merült fel bennem a kérdés a minap. Meghatározott időpontig. Addig, amíg ki nem nőttük a saját hülyeségeinket, amelyekkel folyton szembesít a másik fél, és amíg folyton kompromisszumot kötünk, vagy a saját önbecsülésünkbe taposunk. Akkor – igen, azt hiszem, csak akkor következik be az a pillanat, hogy már nem vagyunk hajlandóak elfogadni mást, csak a legjobbat: ami nekünk a legjobb. Azt a kapcsolatot, amiben a legboldogabbak tudunk lenni. S mikor elérkezik ez a pillanat, hirtelen más szemüvegen keresztül látjuk ugyanazt a világot, s valami fantasztikus dolog mutatkozik meg!

Bármilyen rossznak, igazságtalannak és gonosznak tűnik a világ, igenis léteznek nagyon klassz, remek emberek! Fantasztikus nők és férfiak, akik tudnak társak lenni, akik nemcsak kérnek, hanem adnak is: megbecsülést, tiszteletet, szeretetet, odafigyelést s minden mást, amire szükségünk van. Léteznek boldog párkapcsolatok, őszinte szerelmek, csak addig nem tudjuk észrevenni őket, amíg tudatosan vagy sem, de teret és időt engedünk a méltatlanoknak, amíg észrevesszük azokat akik, bár tanítóink az úton, nem a társaink. Csak ki kell várni, csak el kell tudni engedni az összes hülyeséget, ami a figyelmünket fogva tartja, ennyi a titok!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!