Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon egy-egy konfliktus, egy-egy félreértés során hogy nem látja a másik személy a valós helyzetet, a lecsupaszított igazságot? Hogyan ragaszkodhat valaki hamis nézetekhez, fittyet hányva annak valóságtartalmára? De mi van akkor, ha az ő valósága más? Ha az ő igazsága szerint minden éppen az ellenkezője a történteknek? Létezik vajon objektív valóság? Vagy mindenkinek más a valósága?
Annyi bizonyos, hogy a minket körülvevő világból teljesen más ingereket fogad be, más érzéseknek enged teret minden ember. Ennek következtében, na meg persze az eltérő gondolkodásmódnak és személyiségnek, teljesen máshogy látja két ember a világot. Ez az eltérő világnézet pedig élesen kiütközhet egy-egy konfliktushelyzetben.
Ilyenkor sokszor azt érezzük, a másik nem ért meg bennünket, csupán a saját igazát hajtogatja, elvakult a dühtől és nem objektíven mérlegeli a helyzetet, átadja az irányítást az érzelmeinek, haragjának és sértettségének. Persze megeshet, hogy ez így is van, később belátja, vagy éppen mi járunk ebben a cipőben és ráébredve erre belátjuk, hogy eltúloztuk a helyzetet. Azonban az is előfordulhat, hogy ez egyik félnél sem történik meg. Mindketten abban a tudatban vannak, hogy a másik nem látja a valóságot, nem észleli azt. De mi valójában a valóság?
Hiszen ha én másképp látom a világot, talán más az én valóságom is. Ugyanazt a dolgot értelmezhetem máshogy, nem szándékosan, csupán egy-egy mozzanat mást jelent. Gondoljunk csak bele mennyi következtetést vonunk le egy-egy gesztusból, mimikából, akár a hangsúlyból és hanghordozásból. Ezek persze nagy többségében árulkodó jelek, ugyanakkor félre is lehet őket érteni. Sok-sok ilyen jelből pedig felépítjük a mi valóságunkat az adott helyzetről, tégláról téglára haladva, és lássuk be, nem mindig egyszerű észrevenni, hogy a téglavárunk valójában homokvár-életű… Biztos vagyok benne, hogy egyes dolgok teljesen mást jelentenek számomra, mint másoknak. Mást gondolok, mást érzek, másra fordítok hangsúlyt és mást észlelek. Könnyen lehet más a valóságom… Lehet, hogy nem is létezik sem egyetemes igazság, sem objektív valóság. Hiszen, ami már az én gondolatom, az „enyém”, tehát hogyan lehetne teljesen tárgyilagos? Mások vagyunk, és ez így szép!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez