Kapcsolataink lazák, felszínesek, semmitmondók lettek és egyre inkább szorongat a felismerés, hogy a sekélyesség, a felszínesség, az érdek megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár.

Találkozásaink illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmeknek nevezett karambolok csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások, és ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a nagy drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok,  melyekbe valamiért mégis, minden áron invesztálnánk. Ádázul átlépnénk a kapcsolat beszűkült határait, kedves szavakat, beszélgetést, intimitást, egymásra figyelést, igazi érzéseket, igazi találkozást várnánk, hiába.

Kell ez nekem? Akkor inkább szívet zárok, és semmiségeket, üres frázisokat, hazugságokat puffogtatok önvédelemből, legyél inkább szabadidőpartner, barát extrákkal, legyél, ami akarsz, közben szögesdróttal védem a szívem, ne is próbáld összetörni.

Halkan, bátortalanul suttogom el a kérdést: leszünk? Meg sem hallod, vagy úgy teszel, mintha nem hallanád, mégis gondolataim telítődnek veled, mintha tenyeremet tartanám egy ismeretlen eredetű vízesés alá, és még nem tudhatom, ihatok –e belőle, vagy sem. De nagyon szomjas vagyok. Kifogyhatatlan vagy és édesen mérgező, félek, a vesztemet akarod és én a tiédet. Azt kívánnám, hagyj magamra inkább, ne háborgass többé, mint valamilyen szellemvilágba átkelni képtelen, rég halott szerettem. De tudom, dolgod van velem. Lezáratlan ügyünk van, el nem csókolt csókjaink vannak, be nem záruló öleléseink, befejezetlen beszélgetéseink és meg nem érkezésünk egy igazi, egymást érintő, valódi együttlétbe.

• bizalmatlanság induló kapcsolatok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!