Leszbikus lét: választás vagy genetika?
Tudjuk, hogy a sors mindig tartogat meglepetéseket. Ezt legfőképpen akkor érezzük, amikor meg akarjuk találni a társunkat. Sokakat villámcsapásként ér a felismerés, amikor rájönnek, hogy bizony a nagy Ő a saját nemük közül kerül ki…
Felesleges becsukott szemmel járni, hiszen amióta világ a világ, azóta tudunk a másság létezéséről. A leszbikusságot már az ókori görögök is elfogadták. Sappho, a görög költőnő jól ismert énekében a nők iránt érzett vonzalmáról ír. Ami viszont akkoriban természetes volt, azt később, a középkorban bűnnek tartották, a XIX. században pedig már betegségként könyvelték el, amelyet veleszületett rendellenességnek tartottak. Manapság viszonylag nyíltan beszélünk az azonos neműek szerelméről: azok a nők, akik a saját nemükhöz vonzódnak, általában a középiskola második felében jönnek csak rá, hogy ők bizony mások. A felismerés útja viszont számukra nem olyan egyértelmű, mint hinnénk: ennek elsődleges oka az, hogy mivel a lányok a hétköznapi barátnői kapcsolatban is szívesen érintik, puszilják meg egymást, így a testi intimitást, a gyengédséget nem társítják közvetlenül és kizárólagosan a szexhez.
Mi lehet hátterében?
Pszichológusok a mai napig magyarázzák a nők között kialakuló szerelem okait, s épp ezért a kutatók jó néhány vizsgálatot is végeztek már a témával kapcsolatban. Genetikai, hormonális, méhen belüli fejlődéssel kapcsolatos, idegrendszeri és környezeti problémák között keresgélnek, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy több tényező játszik szerepet abban, ha valaki a saját neméhez kezd vonzódni. A szakemberek szerint általában a gyermekkori rossz tapasztalatok befolyásolják a későbbi női nemi szerep kialakulását és fejlődését. Egy tavaly készült brit kutatásban például ezer leszbikus nőt kérdeztek meg a témával kapcsolatban, akiknek 70 százaléka válaszolta azt, hogy azért fordultak a nők felé, mert a férfiakkal való szexuális együttlétek alkalmával kevésbe tapasztaltak olyan mértékű élvezetet, amit a nőktől viszont megkaptak. Ezt nagy általánosságban azzal magyarázták, hogy a férfiak nem elég figyelmesek a nőkhöz. Az pedig szinte már közhelyszámba megy a viccelődések alkalmával, hogy csak egy nő tudhatja, mi a jó egy nőnek. Nos, úgy tűnik, hogy ezek a félig viccnek, félig evidenciának számító kijelentések nagyon is valós alapot adnak a leszbikusság miértjének vizsgálatakor. A megkérdezett leszbikus nők 20 százaléka ugyanis hetero házasságban élt, mielőtt nőkkel került volna kapcsolatba, sőt a többségük már gyermeket is szült. Az ilyen jellegű statisztikai adatok is azt támasztják alá, hogy a leszbikusság nem genetikailag meghatározott, sokkal inkább egy olyan döntés, amely a férfiakkal szembeni kiábrándultságból fakad.
Lelki teher a boldogság?
Kutatás ide vagy oda, azt azért jó tudni, hogy a leszbikusok számára a legnehezebb az a bizonyos első lépés, ha a nő már tudja, hogy az azonos neméhez vonzódik, de a közvetlen környezete, a családja, a barátai még nem. Épp ezért nem véletlen, hogy a leszbikus, illetve homoszexuális egyesületek honlapjain is leggyakrabban a "Hogyan vállaljuk magunkat?" kérdéssel foglalkoznak. Pedig egy leszbikus pár látványa során nem feltétlenül jövünk rá arra, hogy ők azok amik. A leszbikus nők ugyanis kapcsolaton belül is megmaradnak nőknek: számukra ugyanis fontosak maradnak az érzelmek, a gyöngédség, az odafigyelés. Ezért nem meglepő, hogy nyolcvan - kilencven százalékban tartós kapcsolatban élnek.
Gyermekvállalás
A gyermekvállalás elvileg könnyű, hiszen egy gyermek születésénél a férfinak csak a megtermékenyítésben van nélkülözhetetlen szerepe. Akár egy bizalmas férfi-barát, akár egy mit sem sejtő alkalmi partner is hozzásegítheti a nőt a kívánt gyermekhez. Sok leszbikus nő szerint azonban ez megalázó, ezért a mesterséges megtermékenyítést részesítik előnyben. Különbséget kell tenni az anonim és a nem anonim mesterséges megtermékenyítés között: míg az anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor személye ismeretlen, nem anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor általában az anya párja (férje, élettársa) vagy más ismerőse. Magyarországon az egészségügyi törvény alapján mesterséges megtermékenyítés csak heteroszexuális párok és meddő vagy idős egyedülálló nők számára érhető el, ez utóbbiaknak csak anonim sperma felhasználásával. A törvény szerint tehát leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésben nem vehetnek részt, egyedülálló leszbikusok (ha meddők vagy idősek) igen. Ennek ellenére mivel az élettársi kapcsolat könnyen letagadható, nem zárható ki, hogy ezáltal leszbikus párok is gyerekhez jussanak. Az élettársi kapcsolat letagadása azonban hamis tanúzásnak minősül, és mint olyan büntetőfeljelentést vonhat maga után. Melegek és leszbikusok párkapcsolatban élve viszont örökbefogadhatnak gyermeket, de a párnak csak az egyik tagja lesz a gyermek törvényes szülője. További nehézség, hogy a törvény nálunk is a heteroszexuális párok általi örökbefogadást preferálja, így azonos nemű párok nem igazán válogathatnak, ha szerencséjük van, adoptálhatnak egy olyan gyereket, akit más nem akart. Közös örökbefogadásra a meleg és leszbikus pároknak egyáltalán nincs lehetőségük.
A közvélemény meglehetősen megoszlik ezt illetően, mi sem tudunk egyértelműen állást foglalni ez ügyben. Nemrégiben tett nyilatkozatot egy világhírű dán modell, Josephine Skriver, hogy mily büszke meleg szüleire és mekkora szeretetben és megértésben nevelkedett fel. Tehát ismerhetjük-e kérdéskört mostmár a gyermekek részéről is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez