Ha 2020, akkor a járványon kívül az autógyártók másik kihívása – és erről persze hamarabb tudtak, mint az előbbiről – a CO2 kvóta volt. Nem csoda hát, hogy nincs olyan márka, aki ne igyekezne alternatív meghajtással megjelenni. A Renault sem tett másképpen és rögtön 3 típusában mutatott be hybrid erőforrást. Ezek közül a Cliot teszteltük, amely ellentétben a másik két bemutatott modellel, kisebb akkumulátort kapott és ezáltal nem konnektoros hybrid változatban jelent meg. A keresztségben pedig az E-TECH nevet kapta.

Úgy gondolom, hogy mélységében kár belemenni a Renault által fejlesztett hybrid hajtás lényegébe, akit ez jobban érdekel, az biztos vagyok benne, hogy megtalálja az erre hivatott oldalt, vagy éppen az importőr leírását a technikáról. Ami a lényeg, hogy a két villanymotor (egy nagy és egy kicsi), a benzines erőforrás, valamint a speciális körmös váltó valami zseniálisra sikerült. A többi autógyártó a Toyota által alkalmazott és meglehetősen régóta fejlesztett hybrid hajtási rendszert használja, amivel ellentétben ez a meghajtás legalább két előnnyel rendelkezik, ami miatt külön-külön is imádnám, de együtt a kettő sorsfordító az én hybrid hajtással kapcsolatosan kialakult véleményem szempontjából.

Az egyik és talán jobban észrevehető különbség az autó hangja. Megszokhattuk ugyanis, hogy a városban remekül működő hybrid motorok, amikor autópálya közelébe kerülnek és nagyobbat kell gyorsítani velük, akkor ordítanak, mint a fába szorult féreg. Lehet persze ezzel az üvöltő zajjal élni, meg is lehet szokni, hiszen emellett számos előnnyel rendelkeznek, mint például az alacsony átlagfogyasztás és a környezetkímélő működés. De minek megszokni, tették fel valószínűleg a Renault mérnökei a kérdést, ha nem muszáj. Így csináltak végre valahára egy alternatívát, ahol ez sokkal kevésbé zavaró. Nem mondom, hogy V8-as duruzsolás hallható, de lényegesen csendesebb, kellemesebb a működése.
A másik, hogy a különleges váltások, egyes motorok speciális működésének összhangjából egy hagyományos autós vezetési élményt kapunk, némi extrával. Ilyen például, hogy tisztán elektromosan mozog az autó indulástól 15km/h tempóig, valamint tolatáskor is. A 100-as tempót ugyan átlagos tempóban, 9,9 másodperc alatt éri el, de alsó sebességtartományban kifejezetten izgalmas élmény vele a gyorsulás.

Ami viszont fontosabb és úgy gondolom, hogy biztosan minden hybrid fanatikus kíváncsi rá, az a fogyasztás. A gyári érték vegyes használat mellett 4,3 l. Sajnálatosan a saját tapasztalatom ennél magasabb értéket hozott ki és nem vagyok biztos benne, hogy olyan, akit magyar anya szült hosszú távon képes ennek az átlagnak a fenntartására. Mindazonáltal 5,8-6 között szerintem el lehet vele járkálni, tisztán városban pedig akár 5 l-rel is, ami az azért szintén nem rossz.  

A tesztelt E-TECH Clio RS Line felszereltséggel került hozzánk, mely kiegészítői és megjelenése révén tovább fokozta a sportos hangulatot. A különleges meghajtásról csupán néhány külső felirat árulkodott, más különbséget nem igazán lehetett észrevenni.

Az egy éve megjelent Clio formatervéről korábban született már írásunk, sőt a véletlen folytán színe és felszereltsége is azonos volt a most tesztelt változatéval. Így csak ismételni tudom magam, hogy minőségében, formájában lenyűgöző ez a Clio széria.

Talán az egyetlen feketeleves a Clio esetében az a meglehetősen magas ára, amely az előremutató, környezetbarát hajtáslánc következménye. 7,2 millió forintról indul a hybrid árlista a Renaultnál, amelyet az alapfelszereltség bővítésével további milliókkal lehet felfelé tornázni. Tesztautónk talán az összes létező extratartozékot tartalmazta, így ára 9,1 millió forint volt. Nem kevés pénz, de sajnos már megszokhattuk, hogy a hybrid hajtásnak ára van, ez esetben pedig egy különösen jó alternatívát kínál a Renault.  

• clio 2020 hybrid clio e-tech hybrid teszt Renault Clio E-tech HYbrid 140 R.S. Line teszt renault clio teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!