Túl sok időt és energiát fektettem olyan dolgokba, amelyek valójában nem voltak jók nekem, de ez lassan megváltozik. Soha nem voltam jó az elbúcsúzásban. A kitartás az, amiben jobb vagyok. De úgy érzem lassan megtanulok búcsút venni mindentől, ami már nem jó nekem.

Megtanulok búcsút venni azoktól az emberektől az életemben, akik nem adnak semmiféle minőséget arról, hogy ki vagyok én. Búcsút mondok a kételkedőktől, az ellenzőktől, az önzőktől, a kevélyektől, a lustáktól és az álnokoktól. Búcsúzom azoktól, akik összetörték a szívemet és nem néztem hátra, hogy hova hullottak a darabok. 

Búcsúzom azoktól, akik mérgező kétségeket ültettek el az elmémben, mert maradtak magok a saját bizonytalanságuk elültetéséből. Elengedem azokat, akik támogatják a negatív versenyt, a szentebbnél szentebb hozzáállást, és azokat, akik boldogulnak az összehasonlításban. Itt az idő búcsút venni.

Megtanulok búcsút mondani azoknak a negatív perspektíváknak, amelyekhez már túl sokáig ragaszkodtam. Elengedem a nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos, nem a megfelelő helyről jöttem, nem a megfelelő pénzből vagy a körülményekből. A körülményeim ugyanolyan rugalmasak, mint én, és készen állok a nyújtás megkezdésére. Búcsút veszek a láthatatlan horgonyoktól, amelyek rám nehezednek, mert csak annyit kellett tennem, hogy elengedjek.

• életszemlélet gondolkodásmód

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!