Persze. Valakinek biztosan. Sokáig én is igennel feleltem erre a kérdésre. Sokáig hallgattam magamról mások véleményét. Sokáig képzeltem magam olyannak, amilyen nem is akarok lenni. Az emberiség történelmében bármi lehetséges. Lehetsz bármilyen. Senki se egyforma.

Azt mondják, hogy a szavak nem számítanak addig, míg nem tesznek semmit értünk vagy ellenünk. Pedig hát a szavak is képesek már bármire. Szeretet kifejezésére is alkalmasak, és az emberek mélybe döngölésére is. Ki mire használja ezt az alapvető adottságát, vagy mire képes használni. Ha valaki hosszabb ideig bánt mást, megbillentheti az egyén saját magába vetett hitét. Ez azt eredményezi, hogy elkezded a szálkát kihúzni magadból, de azt nem látod, hogy aki mondta a gerendát cipeli magába. Manipulálva vagy, megvezetve és megkárosítva. Nem tudsz objektíven gondolkodni és látni dolgokat. Veszélyes játék a szó.

Az élet talán nem arra való, hogy mindenért küzdj, főleg nem ilyen kishitű emberek elismeréséért. Mások ideáiért, mások életéért élni nem a mi dolgunk. Le kell rakni. Alkotni kell egy újat, ami a mi álmainkon alapul, és akkor jöhet bárki és bármi.  Azt hisszük az elején, hogy ez az egész ide-oda kergetőzés majd kiegyenlíti egymást egyszer. De csak is te egyenlítheted ki magadat. Képesek vagyunk elhinni néha, hogy a feltétlen szeretet, feltételekhez kötött. Pedig akinek nem vagy most jó, később sem leszel az. Akárhogyan igyekszel, akárhogyan is szenvedteted magad. Ez van. És akkor? Te sem kedvelsz minden embert és tulajdonságot. 

Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenki a belsődről beszél, mégis a külsőddel asszociál. Tudom milyen érzés hányni magunktól a tükörben. Sokszor éreztem szégyent. Nem tetszett a hajam, és az államon ki nőtt pár szőr megint, meg annyira idegesítő, hogy az egyik mellem nagyobb, mint a másik, és nem alma alakja van. Ja és a testemen striák rajzolnak egy térképet, és a köldököm körül is kinő pár pihe szőrszál. A s*ggem se olyan kerek már, mint tini koromban és ah- nevetségesen nézek ki ebben a ruhában. Ezek a gondolatok zajlottak le a fejemben, miközben markolásztam a hasamon lévő hájamat. 

Meddig küzdjek még? Kérdeztem a tükörben állva.. 

Elment mellettem egy csomó jó dolog, mert ezzel foglalkoztam, holott ez csak én vagyok. Az az igazság, hogy van egy női ideál, ami pénzt termel. Vékony, egészséges, izmos, kockás. Ehhez jönnek a szakmák: aerobik edzők, fitnesz guruk, táplálkozás tanácsadók. Ehhez jönnek a termékek: vitaminok, táplálékkiegészítők, fehérjék, tömegnövelők. Ehhez jönnek a szénhidrát csökkentett és cukormentes termékek, amik nagyon drágák persze, és az előbb említett anyagok helyett, van benne más fajta „méreg”, de az kit érdekel. Elhitetik veled, hogy egészségtelen vagy, mert nem ezeket tartod szentírásnak. Bűntudatot keltenek benned a médiában, és mindenhol. Mindent a tökéletes testű nőkkel reklámoznak és adnak el. Szóval mi a lényege?? A pénz. Ennyi az egész. Üzlet.  És persze minden más beauty cucc is idejön. A sok krém, a sok smink, a sok ruha. A sok versenytárs. Ahol mi, és legfőképp azok, akik bizonytalanok- csak prédák és eszközök vagyunk az ők meggazdagodásuk folyamatában. Mikor felfogtam ezt, és képes voltam a pillanatokon túl is látni és összegezni azt, rájöttem, hogy ez van, nincs mit tenni ezzel. Az igaz, hogy addigra már vagy ezerszer tört össze a szívem.

Te csak magaddal tudsz kezdeni valamit, és ha már összetörtél elégszer, sikerülni is fog. Sajnálom, de senki se születik úgy, hogy mindent tud. És általában az a normális, ha nem is feltételezed azt az emberekről, hogy képesek ártani neked. Később persze rájössz, hogy azért vigyázni kell velük. Ez a nagy lecke.
Elegem lett. hogy próbálom elnyomni a fájdalmam, mert hát minden egyes beszólás és cikizés sebet ejtett a testemen, a lelkembe vésődött. Elegem lett abból, hogy nem élhetem meg úgy a csalódottságom, ahogyan tudom, és nem vallhattam be, mennyire is érzékenyen hatnak rám a rágalmazások, hogy nem fogadják el, hogy mindenkinek mások az erősségei, a tűréshatára, az a küszöbe, amit nem ajánlatos átlépni. Elegem lett, hogy nem szerethettem magam mások miatt, mert csak rájuk figyeltem. Elegem lett, hogy olyasmit vártak el tőlem, amiket lehetetlen magamból kihoznom, mert hahó- nem mindenkinek egyformák az adottságai, és még csak közel sem jár ahhoz. És mert miért az az erős, aki enged ezeknek a szavaknak és lefogy? És beáll a reklám sorba, ahol megint csak összetör másokat, pontosan úgy, ahogy mások tették vele?! 

Nem kellett volna azt a dumát elhinnem, hogy majd akkor minden jobb lesz, ha fogyok, és akkor majd szeretem magam. Nem az az erős ember, aki megküzd a kilókkal, hanem az, aki megküzd az emberi hülyeséggel, és rájön, hogy szeretni magunkat sokkal fontosabb, és hogy lehetséges is ez, akármilyen a test. Aztán nem gyengeség az se, ha neked tetszik a testalkatod, és az se, ha kicsit formálnál rajta. Bonyolult szerkezet az ember, nem lehet senkinek a fogyását és a hízását, a stílusát, és a személyiségét egy adott skatulyába kergetni! Egy adott sor, a tömeg, valójában hibás összetevőkből áll, ami soha a büdös k**rva életben nem fog semmilyen tökéletességet létrehozni! Menjenek a pics**ba ezek az emberek. Nem érdekel, hogy kinek és milyennek tartanak. Az érdekel, hogy én még mindig tudok másokkal együtt nevetni, és tudok örülni, ha ők boldogok. Hogy megindítanak bennem valami melegséget, még akkor is, ha sokszor fagytam meg miattuk. Ez a legszebb egy emberben, ami megvilágítja a testet is. 

• bodyshaming önelfogadás testszégyenítés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!